Emojis nemzeti konzultációs plakátokról, egyszerűen-röviden, 10 pontban

„EMOJIS NEMZETI KONZULTÁCIÓS PLAKÁTOKRÓL, EGYSZERŰEN-RÖVIDEN, 10 PONTBAN.

1. Amióta megjelentek a plakátok rendszeres témája a sajtónak. Az ügy jól »zörgeti« a nyilvánosság szenzorait, meglepő módon már több, mint egy hete kitartóan borzolja a kedélyeket.

2. A témáról megkérdezett az ATV is, Kárász Róberttel beszélgettem a Startban (link a szöveg végén). Úgy gondoltam, hogy a keddi beszélgetés is már egy kicsit lecsúszott a témáról, de ebben tévedtem. Még tegnap, szerda este is index címlapon első helyre került a téma, sokat foglalkozik vele a sajtó. Jó kis könnyed témája ez a nyári politikai uborkaszezonnak.

3. Mindig úgy tekintettem a kommunikációra, mint hatástudományra. Bizony a kommunikáció nem esztétikai kérdés. Lehet az alapján is vizsgálni, de akkor a lényege elsikkad a szemünk előtt és grafikusi látásmódra szűkülnek a szempontjaink. A tetszik nem tetszik kérdéssé egyszerűsítése a témának hozza magával a róla beszélők politikai véleményének egy az egybeni áthúzását. Láttam én már nagyon kitalált, szép feliratot óriásplakáton csak éppen olvashatatlan volt. A kommunikációban minden a hatás szempontja alá rendelt. Végül itt is az méri majd meg a sikerét hányan töltik ki a konzultációt. Az eredmény minősít.

4. Az innováció ebben a kommunikációban az, hogy egy, a digitális üzenetekben már megszokott kommunikációs forma új eszközre került. A messengeren megszokott tartalom óriásplakátokon és a city light eszközein fut. Milyen kevés kell ahhoz, hogy felkapjunk a fejünket: ez a kis szokatlanság elég hozzá.

5. Amikor elmegyek interjút adni előtte megnézem, meghallgatom azokat, akik ebben a témában már megnyilvánultak, ha előtte történt ilyen. Egyrészt szemléletformáló, sokat lehet tanulni belőle, másrészt olyan »előadást« várnak tőlem, ami még nem hangzott el, amiről még kevéssé esett szó. Keddi interjúra készülve megnéztem az Egyenes beszéd »Fiatalos plakátkampány« című pénteki beszélgetését. Mit mondjak, teljesen szürreális élmény volt. Az esti műsor mindhárom szereplője szorgalmasan azon dolgozott, hogy az ügyet arra használja, hogy sokadszorra elmondhassa: a kormányzati kommunikáció gátlástalan, újra elismételhessék ez nem is konzultáció, csak megvezetése, lenézése az állampolgárnak. Végülis politikai műsor, ahol a politikai tartalom az elsődleges, de valahogy a kommunikáció szakmai szempontok már nem fértek el. Elképzeltem, ahogy a szereplők a műsor végén felálltak a székükből és küldtek néhány frappáns üzenetet a telefonjukon...szépen feldíszítve emojikkal.

6. A kommunikációban a digitális eszközök, az új technológiák forradalmian új helyzetet teremtettek. A digitális eszközök a legagresszívabb hódító kultúrákat megszégyenítő gyorsasággal alakítják át nemcsak a kommunikációt, hanem az emberi kapcsolatainkat, a hétköznapi életünket is. A technológiai fejlődést, ahol alkalmazni kezdjük ott „elhajlítja” a szokásainkat. Ebben az esetben a nyelvi és képi kifejezéseink átformált tartalmaival találkoztunk. Ami a kommunikációban igaz az év elején azt érdemes legalább felülvizsgálni az év második felében.

7. A kampányról annyit elmondhatunk, hogy a már megszokott tartalom új felületet talált. Méghozzá olyan felületet, ahová a működése alapján illik is. Az óriásplakátoknál megszokhattuk, hogy a főcímsor, kép, márkajelzés rendszerét használják a készítők. Egy közlekedési helyzetben viszonylag rövid a találkozási idő a plakát tartalmával ezért a rövid, egyszerű üzenetek közvetítésére alkalmasak az outdoor felületek. Így a leegyszerűsített tartalom most új, számára passzoló eszközt talált magának. A kép általában figyelemfelkeltésre, az üzenet tartalmának felerősítésére vagy éppen érzelmek keltésére nagyon alkalmas. Inspirálja a befogadót. Ebben az esetben ez az inspiráció megfordult, az emojiknál készen kapjuk az érzelemnyilvánítást. Kiszolgálja a befogadót, előértelmezi számára az üzenetet.

8. Az üzenet egyszerűsödéséért a kormányzatot okolni az leginkább a politikai törésvonalakra leszűkült gondolkodásról árulkodhat. Annyiban van ennek a kormányzati kommunikációhoz köze, hogy láthatóan a kormányzat számára a hatásos kommunikáció fontos, ezért figyel a trendekre, használni szeretné a kommunikáció innovációiban rejlő lehetőségeket. Láthatóan versengésnek látja a politikát és nagyon akar győzni. Próbálkozik az »aki mer az nyer« szemlélete mentén.

9. A nemzeti konzultáció sikeréhez nyilvánvalóan a témák mellett a tájékoztatás ereje, színvonala is hozzájárul. Így az ekörül csapot médiahisztéria még segítheti is ezt a szándékot. A vizsgáltra választott kommunikációs forma persze alakíthatja a kormányzat imázsát, de egy ilyen kommunikációnak önmagában nagyon kevés hatása van erre a »fejekben élő« képre: mondhatni elhanyagolható. Sok mindent tapasztaltak már a választók a kormányzat részéről egy ilyen téma képtelen arra észlelhető befolyással lenni. Az evangelizált szavazók erős hitrendszerét nem fogja kikezdeni, ők minden új témát berendeznek az eddigi véleményük megerősítésére. A többiek ingerküszöbét nem valószínű, hogy érdemben eléri ez a kommunikáció.

10. Az óriásplakátokon megjelent kormányzati üzenetek formáját nem várom trendteremtő formának. Az óriásplakát, mint eszköz is újra és újra megtalálja majd a helyét a kommunikációs mixben, de kétségtelen a háttérbe szorulásának elkerüléséhez az ideiglenesen átköltözött emojik sem fognak segíteni. Az emojik maradnak a digitális kultúra terjedésének az ikonjai.”