Világos brüsszeli üzenet a magyaroknak: ha nincs melegérzékenyítés az iskolákban, lehet, nem kaptok uniós forrást!
Bonyolult hely ez a Brüsszel. Vagy mégsem. Egyfelől az uniós intézmények és különböző szervezetek szinte átláthatatlan szövevénye kormányozza, irányítja az Európai Uniót – elég csak az Európai Tanács, az Európai Parlament és az Európai Bizottság rendszereire, a hármójuk közötti hatásköri villongásokra vagy a jelentős bürokráciára gondolni! Budapestről nézve a valóságtól elrugaszkodott aktatologatók és jómódú ideológiai harcosok felvilágának tűnik minden, ami a botcsinálta „birodalmi központban” történik. Idegen, távoli, lassú, kevéssé hatékony. És nem értjük a nyelvét.
Csakhogy amikor „ügy” van, hirtelen felébred a központ, illetve csatolt részei, a jól tartott NGO-hadseregek, az életmódbeli társadalomformálással önnön káros tevékenységüket leplező multik és a mindenható, fősodratú médiavilág. Ilyenkor nincs bonyolultság.
Ez az „ügy” pedig immár hetek óta a legújabb magyar gyermekvédelmi törvény. No persze nem önmagában a jogszabály, hiszen annak pontos tartalmára senki nem kiváncsi igazán, hanem az a fejlemény, hogy arra hivatkozva tovább lehet faragni a mumussá vált magyar miniszterelnök alakját a nyilvánosságban.
Brexiten, migrációs, gazdasági és járványügyi kríziseken bukdácsolva
pláne ha közük van Orbán Viktorhoz. Megint minden egyszerű. Vagy mégsem.
A brüsszeli Politico, a haladó sajtó egyik zászlóshajója a minap egy bizottsági dokumentumra hivatkozva arról értekezett, hogy a testület nem hagyja jóvá Magyarországnak a helyreállítási alaphoz benyújtott, 7,2 milliárd eurós támogatásra irányuló kérelmét. Az indokot szinte egy Telex- vagy HVG-cikkből is másolhatták volna: az EU végrehajtó szerve elégedetlen volt az ország korrupcióellenes erőfeszítéseivel, a Magyarországhoz intézett egyik kérés a „korrupcióellenes keret megerősítése”, többek között az ügyészi erőfeszítések és a nyilvános információkhoz való hozzáférés javításával, valamint az igazságszolgáltatás függetlenségének megerősítése.
Ráadásul az időzítés aligha véletlen: a kiszivárogtatással egy időben épp baloldali, liberális és zöld képviselők olvasták a magyar kormány fejére az Európai Parlamentben, hogy melegellenes, ami a jelek szerint egyébként már a korrupciónál is nagyobb bűn. Sőt.
Az összkép mindezek nyomán nagyjából így írható le: adott egy ország, amely az LMBTQI-lobbival szemben a hagyományos családmodellt védi, részesíti előnyben, és nem akarja a gyermekek közelébe engedni a homoszexuális érzékenyítés lelkes katonáit. Még pontosabban: ezt a munkát a szülők hatáskörében tartaná.
Erre a válasz a különböző szivárványos akciókon és a felháborodási versenyen túl (ilyenkor mindig van egy könnyfakasztó Alföldi Róbert-interjú valamelyik „független” médiumban) ezúttal egyenesen a forrásmegvonás belengetése.
Ezt az Európai Parlament állásfoglalása ki is mondja. Pedig a Politico cikke szemforgató módon megjegyzi: a Bizottság „ódzkodik attól, hogy a kiadásokat összekapcsolja a jogállamiság tiszteletben tartásával kapcsolatos, szélesebb körű kérdésekkel”. Ezek szerint annyira azért mégsem. Emlékezzünk: az úgynevezett jogállamisági mechanizmus kidolgozásánál ez közös pont lett, részben a magyar kormány erőfeszítései révén. Vagyis az, hogy ideológiai alapon nem lehet megvonni támogatást az egyes tagállamoktól.
Most mégis ott tartunk, hogy mintha az ideológiától tennék függővé a források kifizetését, s ebben a kekec játékban egy brüsszeli lap is közreműködik, mint objektív és független sajtóorgánum, amikor egy tárgyalásközi anyagról azt sugallja, hogy az egyébként már a végleges álláspont. Persze a helyzet ennél azért bonyolultabb.
Gulyás Gergely kancelláriaminiszter ugyan álhírnek minősített a magyar terv visszadobásáról szóló cikkeket, azt elismerte, bizottsági részről az elmúlt hetekben
Nem sok kétséget hagyva afelől, hogy ez összefüggésben lehet a melegellenesnek nevezett pedofiltörvényel.
Vagyis a Ferenc pápa által a pokollal egy mondatban emlegetett LMBTQI-lobbi fújja a passzátszelet Brüsszelben, s a jelek szerint arra is van befolyása, hogy a neki nem tetsző politikusokat, országokat a hivatalos uniós bürokrácián keresztül leckéztesse, akár büntesse.
Ilyen a szép új világ, amihez kénytelenek leszünk alkalmazkodni, ám törvényszerűségeit elfogadni sosem lesz szabad. Ráadásul az elmúlt évtizedek tapasztalata egyértelmű: a megalkuvás hosszú távon sem opció. Erről (is) szól majd amúgy a jövő évi választás is. Egyszerű.
Nyitókép: Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke az Európai Parlament plenáris ülésén 2021. július 7-én (MTI/EPA/AFP pool/Patrick Hertzog)
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Az amerikai lap nem finomkodott: szerintük az EU-csúcson látványosan összeomlott a bizottsági elnök és a német kancellár stratégiája.
A gigahitel csupán konzerválja a véres konfliktust, és ha az oroszok fokozzák a nyomást, ez a pénz is semmivé válik – a döntés valójában csak elodázta az ukrán hadsereg összeomlását. Brüsszel fellélegzett, de ez csak tűzoltás volt, nem megoldás.
Hosszú éjszaka után a valóság utolérte Brüsszelt, maradt a kényszermegoldás.
Sok forog most kockán a belga fővárosban.
A brüsszeli források már egy akár szombatig elhúzódó találkozóról beszélnek, ugyanis mindenképpen meg akarják valamilyen formában oldani Ukrajna finanszírozását.
Az országok élesen megosztottak abban a kérdésben, hogy Oroszország befagyasztott vagyonát felhasználják-e Kijev megerősítésére.
Súlyos kritikát kapott a német sajtótól, a Die Welt sem finomkodott.
Tanulságos beszélgetés volt, izgalmas intermezzókkal.
