Ideológiával leckéztetne a birodalmi központ

Bonyolult hely ez a Brüsszel. Vagy mégsem. Egyfelől az uniós intézmények és különböző szervezetek szinte átláthatatlan szövevénye kormányozza, irányítja az Európai Uniót – elég csak az Európai Tanács, az Európai Parlament és az Európai Bizottság rendszereire, a hármójuk közötti hatásköri villongásokra vagy a jelentős bürokráciára gondolni! Budapestről nézve a valóságtól elrugaszkodott aktatologatók és jómódú ideológiai harcosok felvilágának tűnik minden, ami a botcsinálta „birodalmi központban” történik. Idegen, távoli, lassú, kevéssé hatékony. És nem értjük a nyelvét.

Csakhogy amikor „ügy” van, hirtelen felébred a központ, illetve csatolt részei, a jól tartott NGO-hadseregek, az életmódbeli társadalomformálással önnön káros tevékenységüket leplező multik és a mindenható, fősodratú médiavilág. Ilyenkor nincs bonyolultság.

Ez az „ügy” pedig immár hetek óta a legújabb magyar gyermekvédelmi törvény. No persze nem önmagában a jogszabály, hiszen annak pontos tartalmára senki nem kiváncsi igazán, hanem az a fejlemény, hogy arra hivatkozva tovább lehet faragni a mumussá vált magyar miniszterelnök alakját a nyilvánosságban.

Brexiten, migrációs, gazdasági és járványügyi kríziseken bukdácsolva

pláne ha közük van Orbán Viktorhoz. Megint minden egyszerű. Vagy mégsem.

A brüsszeli Politico, a haladó sajtó egyik zászlóshajója a minap egy bizottsági dokumentumra hivatkozva arról értekezett, hogy a testület nem hagyja jóvá Magyarországnak a helyreállítási alaphoz benyújtott, 7,2 milliárd eurós támogatásra irányuló kérelmét. Az indokot szinte egy Telex- vagy HVG-cikkből is másolhatták volna: az EU végrehajtó szerve elégedetlen volt az ország korrupcióellenes erőfeszítéseivel, a Magyarországhoz intézett egyik kérés a „korrupcióellenes keret megerősítése”, többek között az ügyészi erőfeszítések és a nyilvános információkhoz való hozzáférés javításával, valamint az igazságszolgáltatás függetlenségének megerősítése.

Ráadásul az időzítés aligha véletlen: a kiszivárogtatással egy időben épp baloldali, liberális és zöld képviselők olvasták a magyar kormány fejére az Európai Parlamentben, hogy melegellenes, ami a jelek szerint egyébként már a korrupciónál is nagyobb bűn. Sőt.

Az összkép mindezek nyomán nagyjából így írható le: adott egy ország, amely az LMBTQI-lobbival szemben a hagyományos családmodellt védi, részesíti előnyben, és nem akarja a gyermekek közelébe engedni a homoszexuális érzékenyítés lelkes katonáit. Még pontosabban: ezt a munkát a szülők hatáskörében tartaná.

Erre a válasz a különböző szivárványos akciókon és a felháborodási versenyen túl (ilyenkor mindig van egy könnyfakasztó Alföldi Róbert-interjú valamelyik „független” médiumban) ezúttal egyenesen a forrásmegvonás belengetése.

Ezt az Európai Parlament állásfoglalása ki is mondja. Pedig a Politico cikke szemforgató módon megjegyzi: a Bizottság „ódzkodik attól, hogy a kiadásokat összekapcsolja a jogállamiság tiszteletben tartásával kapcsolatos, szélesebb körű kérdésekkel”. Ezek szerint annyira azért mégsem. Emlékezzünk: az úgynevezett jogállamisági mechanizmus kidolgozásánál ez közös pont lett, részben a magyar kormány erőfeszítései révén. Vagyis az, hogy ideológiai alapon nem lehet megvonni támogatást az egyes tagállamoktól.

Most mégis ott tartunk, hogy mintha az ideológiától tennék függővé a források kifizetését, s ebben a kekec játékban egy brüsszeli lap is közreműködik, mint objektív és független sajtóorgánum, amikor egy tárgyalásközi anyagról azt sugallja, hogy az egyébként már a végleges álláspont. Persze a helyzet ennél azért bonyolultabb.

Gulyás Gergely kancelláriaminiszter ugyan álhírnek minősített a magyar terv visszadobásáról szóló cikkeket, azt elismerte, bizottsági részről az elmúlt hetekben

Nem sok kétséget hagyva afelől, hogy ez összefüggésben lehet a melegellenesnek nevezett pedofiltörvényel.

Vagyis a Ferenc pápa által a pokollal egy mondatban emlegetett LMBTQI-lobbi fújja a passzátszelet Brüsszelben, s a jelek szerint arra is van befolyása, hogy a neki nem tetsző politikusokat, országokat a hivatalos uniós bürokrácián keresztül leckéztesse, akár büntesse.

Ilyen a szép új világ, amihez kénytelenek leszünk alkalmazkodni, ám törvényszerűségeit elfogadni sosem lesz szabad. Ráadásul az elmúlt évtizedek tapasztalata egyértelmű: a megalkuvás hosszú távon sem opció. Erről (is) szól majd amúgy a jövő évi választás is. Egyszerű.

Nyitókép: Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke az Európai Parlament plenáris ülésén 2021. július 7-én (MTI/EPA/AFP pool/Patrick Hertzog)