A politikai pedofília napja – a kormány „gyermekvédelmi népszavazásáról”

„A gyerekeket mindenki szereti. Nem, itt most nem azokról a Fidesz-környéki alakokról lesz szó, akik kicsit túlzottan is, több tízezer pucér fotót tárolva róluk. Ők szerencsére kevesen vannak, megvédi őket a Párt népszavazás nélkül is, titokban tartja a mocskaikat, amíg lehet, aztán megússzák félmilliós büntetéssel. Most azokról a milliókról van szó, akik normálisan szeretik a gyerekeket. Mivel lehetne hatékonyabban hergelni, mint hogy egyenesen a gyerekeinket támadják valakik? Ki ne menne csatába a gyerekéért?

Én mennék.

Népszavazni meg nem megyek majd. Hiszen a kormány nem akar megvédeni egyetlen gyereket sem, csupán eszközzé, hivatkozási alappá tette a kiskorúakat egy ronda hatalmi játszmában. Ha van politikai pedofília, hát ez az. Mert mégis hogyan nevezzük, amikor a politikus a saját vágyai kielégítése céljából kiskorúakat használ, tárgyiasít? Ez történt pedig, bizony, amikor Orbán Viktor ma bejelentette: »gyermekvédelmi népszavazást« kezdeményez.

Nem kell hozzá sasszem, hogy észrevegyük: keretezi a kémbotrányt, amely ha meg nem is rengette a székét tegnap, mindenképp kínos azért.

Mégiscsak echte diktatúrák meg erősen szépséghibás demokráciák oldalán tűnt fel, mint aki lehallgattatja vélt politikai ellenfeleit. Cáfolni nem tudta a dolgot, nem is cáfolta – ilyenkor kell újrakeretezni a történetet. A hívek számára eladhatóvá tenni, feloldani a kognitív disszonanciát. Erre pedig ez a népszavazási kezdeményezés tökéletesen alkalmas. Tele van a világsajtó a magyar kémbotránnyal és a szintén botrányos, melegellenesre hangolt magyar pedofiltörvénnyel? Igen, ezt mindenki látja. A megfejtés tehát: Brüsszel azért támadja Magyarországot, mert mi meg akarjuk védeni a gyerekeinket a nemváltó műtétektől.

Na most, a helyzet az, hogy nem csupán a kérdésekbe foglalt állítások hazugságok egytől-egyig – mindjárt végigvesszük őket. Papírköztársaságunk egyik elvileg jelentős intézményét is megerőszakolja a kormány úgy mellesleg. Másodjára. Visszaeső pedofil módjára. A népszavazás intézménye ugyanis nem erre való. Az – mielőtt kiherélték volna, gyakorlatilag lehetetlenné téve, hogy rendeltetésének megfelelően használhassa a nép – arra (volt) való, hogy ha a parlament nem akar foglalkozni egy üggyel, amely viszont a nép számára húsbavágó, akkor a nép elérhesse, hogy mégiscsak kénytelenek legyenek foglalkozni a kérdéssel a nemzet templomának vízprédikálói. Hogy tárgyalniuk kelljen róla, urambocsá’ jogszabályt kelljen alkotniuk a témában.”

Nyitókép: MTI/Kovács Attila