„A 21. század nagyszerű vívmánya, a mamahotel, a 30 éves koráig otthon héderelő túlkoros kamasz. Éretlenek, hagyni kell őket, tolják a liberális pszichológusok. Egy albérlet fenntartására még kevesek, de az oviban már szexszel kellene mosni az agyukat. Hogy is van ez? Mégis, mit akarnak felvilágosítani éretlen gyerekeken? Nincs itt valami mocskos, aljas, sunyi szándék?
Egy átlagosan normális családban a gyerek nem találkozik szexuális tartalmakkal, mert a szülők ellenőrzik a gyerek médiafogyasztását, nem adják oda a gyereknek azt a telefont, ahol a gréczyzős képeiket tartják. Nem kell ehhez prűdnek lenni, csak átlagosan normálisnak. Ez sem könnyű, mert mindenhonnan ömlik a társadalomra a szexuális tartalom, hulladék valóságshowkból, utcai reklámokból, a filmekből. Pornón szocializálódnak a kamaszok, két év alatt kiégnek, a hétköznapi emberi test taszító lesz, idegen, fura. Lesz majd persze VR szex, a szexrobotok már készen vannak, egészpályás rombolás folyik. Elidegenítés, dehumanizálás.
Ennek már megvannak az áldozatai, az átlagos, de nem normális szomszédaink, ahol a gyerek szűrés nélkül netezik, rányithat a szülőkre, akik készséggel elmagyarázzák a kutyapózt, mert modernek, sőt ők maguk viszik ki a hat évest a Pride-ra.
Ez már létezik, már a csapból is folyik, ennek kell ellentartania az átlagosan normális családoknak. Ennek, meg a globális LMBTQ lobbi támadásának. A figyelmeztető lövéseket leadták, nem fogják lenyelni a gyermekvédelmi törvényünket, magunknak kell megvédeni. Már ha átlagosan normális életet szeretnénk. Azt kell mondanunk, nem engedjük, hogy a gyerekeinket LMBTQ szervezetek érzékenyítsék, de még a tanárok túlzott igyekezetével kapcsolatosan is őrizzük meg egészséges gyanakvásunkat.
Mert a saját értékeink szerint akarunk élni, nem a szexuálisan korlátaitól felszabadult 68-as, pedofíliával itt-ott szennyezett marxista mainstream szerint.”