Egy patrióta- és nemzetikonzervatív-ellenes egységet láthatunk kibontakozni, amely a rombolásban elképesztően sikeres, na de építeni és kormányozni képes-e? Az amerikai és izraeli politikai események magyar tanulságai.
Három-négy évvel ezelőtt kezdett a hazai és a nemzetközi sajtó egyfajta egységként, vagy ha úgy tetszik tengelyként beszélni Donald Trump akkori amerikai elnökről, Benjamin Netanjahu izraeli és Orbán Viktor magyar miniszterelnökről.
A jelzők természetesen erősen nézőpont- és narratívafüggők voltak. Az egyik oldal a megújulás, a remény hármasaként látta őket, amely a nyugati típusú demokráciát visszatérítheti az eredeti rendeltetésének irányába; a másik oldal pedig nemes egyszerűséggel a gonosz tengelyeként, vagy nemzetközi fasiszta összefogásként beszélt erről, amely új háborúkba sodorja a világot, de elhozhatja akár a világvégét is.
Ha azonosságokat igyekeznénk keresni a három vezető között, akkor azt talán legjobban a patriotizmus és a nemzeti konzervativizmus kifejezésekkel írhatnánk le. Természetesen a politikai rendszer, a kommunikációs technikák és a vérmérséklet tekintetében jelentős eltérések álltak fent, de a patrióta és nemzeti konzervatív logika mindhárom politikus esetében jól látható közös halmaz.
Az is világos, hogy a három politikus értékvállalása, s egymás irányában egyre erősödő szimpátiája, együttműködése nagyon szúrta a szemét a baloldali és liberális oldal képviselőinek, akik liberális demokrácia és a nyílt társadalom eddig elért eredményeit féltették e politikusoktól. Tették ezt joggal, hiszen egymástól függetlenül, illetve együtt is egyre többször fejezték ki, hogy nem értenek egyet azzal, hogy a demokrácia kizárólag liberális értékeken szerveződik; ahogyan azzal sem, hogy a nyílt társadalom a jövő, a megoldás a világ minden problémájára.
Elindult tehát egy összefogott kommunikációs és politikai hadjárat, amelynek célja ezeknek a politikusoknak a vezető szerepből való eltávolítása, a patrióta és nemzeti konzervatív gondolkodás és értékek kiszorítása, száműzése, szélsőségnek nyilvánítása. Ez a kommunikációs hadjárat külön-külön természetesen már hosszú évek óta folyt az Egyesült Államokban, Izraelben és Magyarországon.
A 2020-as amerikai elnökválasztással azonban elindult valami új, aminek az előjeleit, próbálkozásait Európában jó néhány éve láthatjuk, tapasztalhatjuk: egy patrióta- és nemzetikonzervatív-ellenes egységfront létrehozásának előkészítése.
A politikában semmiképp sem nevezethő új jelenségnek a valami elleni önmeghatározás logikáját, illetve valaki vagy valami elleni – sokszor átmeneti – összefogás létrehozása. Amiben ez az erőfeszítés tagadhatatlanul újat hozott, az az egymással szinte kibékíthetetlenül ellentétes nézeteket vallók egy csoportba terelése a radikális baloldaltól kezdve az egyre többször egymással is versengő csoportokat alkotó meleg és LMBTQ-mozgalmakon, az ezekkel szinte összeegyeztethetetlen bevándorló, s ezen belüli külön érdekes csoportot alkotó iszlám közösségeken át,az elégedetlen konzervatívokat is érintve egészen a már-már szélsőjobboldalig. Az egész együttműködés súlypontja pedig valahol a baloldali, még inkább a liberális tábor körül található, amely mozgatórugója is ennek.
Amit ma láthatunk, az az, hogy ennek a patrióta- és nemzetikonzervatív-ellenes egységfrontnak a tevékenysége eddig kifejezetten eredményesnek bizonyul, hiszen Donald Trump nincs már hatalomban, a közelmúltban Netanjahu is elveszítette a pozícióját. De milyen áron, illetve milyen jövőkép mellett? Ezt a kérdést azért is fontos feltennünk, s a választ jól megfontolnunk, mert a 2022-es választásra készülődve hatalmas készülődést láthatunk, amelynek a célja Orbán Viktor elmozdítása.
Csak néhány kérdés az eddigi amerikai és izraeli tanulságokat látva: biztosan minden problémát megold, ha a liberális elit által nem kedvelt szereplőket elmozdítják? Lehet-e tartós együttműködést, politikai stabilitást építeni egyetlen ember minden áron való elmozdításának görcsös akarására? Működőképes politikai formáció hozható-e létre ideológiailag és politikailag teljes mértékben különböző értékeket és érdekeket képviselő csoportok összefogásával? Mielőtt beszállnánk valaminek a rombolásába, érdemes feltenni a kérdést: az összefogás építeni is képes, vagy csak rombolni; tud és akar valamiért dolgozni vagy csak valami ellen?
A portál információi szerint Oroszország kivonulóban van Szíriából, noha a Kreml arról beszél: barátsággal és szeretettel fordulnak az Aszadot megbuktató, győztes lázadókhoz, a tárgyalásaik pedig már folynak velük.
A volt elnök fia az elmúlt 15 év nagy részét az Egyesült Államokban töltötte, s innen visszatérve jelent meg a francia nyilvánosságban.
A volt amerikai házelnök, Nancy Pelosi egy hivatalos luxemburgi út során szenvedett balesetet, de állapota stabil, és a kórházból is folytatja munkáját.
Bizonyítékkal állt elő a Fidelitas elnöke.
Üdvözölte a Kreml az amerikai elnök bírálatát Kijev Oroszországra mért mélységi rakétacsapásaival kapcsolatban.
Abu Mohamed al-Golani felszólította a menekülteket, hogy térjenek haza „egy új Szíria” felépítésére.
A Petőfi Irodalmi Múzeum igazán méltón ünnepelte idén a hetvenedik születésnapját: az évforduló alkalmából rendezett háromfelvonásos kiállítássorozat nemrég nyílt záródarabja a magyar irodalom legendás naplóíróit állítja a középpontba.
A portál információi szerint Oroszország kivonulóban van Szíriából, noha a Kreml arról beszél: barátsággal és szeretettel fordulnak az Aszadot megbuktató, győztes lázadókhoz, a tárgyalásaik pedig már folynak velük.
