Újra egy igazi csapatot láthattunk a portugálok ellen

„Nehéz lenne bárkit kiemelni a remekül küzdő, rég látott egységet mutató magyar válogatottból a portugálok elleni 3-0-s vereség után, mindenki annyira odatette magát. Tiszteletet érdemel, hogy az utolsó pillanatokig élt a remény a címvédő Portugálok ellen. 

Alakulhatott volna másképp, egy szebb, egy jobb forgatókönyv szerint. Amikor Szalai fejese becsúszik Rui Patrício kezei között vagy Sallai bombáját bevédi a Wolverhampton kapusa, ha Orbán lábáról nem rossz helyre pattan a labda és Gulácsi hatalmas bravúrral kifejeli Ronaldo tizenegyesét. Ilyen az ember lelki világa, sokszor a valóságtól elrugaszkodva keresi a kapaszkodókat, a miértekre a választ, hogy mi lett volna akkor, ha...

A videóbíró a hibás, a balsors, mely mindig csak minket tép, a szerencse, mely sohasem a magyarokat választja útitársul. Pedig mi is történt valójában?

Kikaptunk 3 góllal a világ egyik legjobb válogatottjától. Attól a csapattól, melynek keretének összértéke 882 millió euró (a magyar válogatotté 74 millió) és jelenleg a világranglista 5. helyén áll, nem mellékesen a címvédő Európa-bajnok és Nemzetek Ligája-győztes. Ahol, ha cserére, frissítésre van szükség a pályára lép Rafa Silva (Benfica, idén 45 mérkőzésen 9 gól és 10 gólpassz), Renato Sanches (a Lille-lel francia bajnok idén, 29 mérkőzésen 1 gólt és 4 gólpasszt jegyzett), vagy André Silva, aki az Eintracht Frankfurtnál 29 gólig és 10 gólpasszig jutott ebben a szezonban. A portugáloknál 102 millió eurónyi játékos érkezett a hajrára, míg mi 7 milliós játékosértékkel próbáltunk frissíteni. Három gól különbség, ez a realitás!”