Politikai pedofília

„Most, hogy a parlament százötvenhét igen szavazattal elfogadta a gyermekvédelmi törvényt, súlyos szavak röpködnek a virtuális térben. Egy szűk kisebbség szerint gyűlöletet keltünk, homofóbok vagyunk, összemossuk a pedofilok undorító bűncselekményeit az azonos nemű párok gyönyörű szerelmével, amikor a kormányzó többség azt a vágyunkat foglalja törvénybe, hogy senki ne erőszakolhassa meg gyermekeinket se tettleg, se propagandával. Nincs az a politikai kalandor a baloldalon, aki irántunk érzett gyűlöletét, Orbán-fóbiáját ne fröcskölné szerte ezekben a napokban. Álszent módon befogadásról, szabadságról, szeretetről hadoválnak, miközben legszívesebben karhatalommal vitetnének mindenkit börtönbe, aki másképp gondolkodik, mint ők.

Pedig vagyunk pár millióan, akik egészen másképp látjuk ezt a problémát is. Szerintünk nem a kormány jött be a hálószobánkba, nem a Fidesz avatkozik a magánéletünkbe, hanem éppen ellenkezőleg, a szivárványos zászlók alatt gyülekező álcivil aktivisták, akikhez sunyin dörgölőzik a szedett-vedett ellenzék jó pár prominense. Nem gondolom, hogy eljut a tudatukig, azt pedig főleg nem, hogy el is gondolkodnak rajta, mégis fontosnak tartom, hogy újra kimondjuk: El a kezekkel a gyermekeinktől!

A felnőtt emberek azt tesznek, amit akarnak. Úgy szeretnek, ahogy jólesik nekik, azzal élnek együtt, akivel tudnak, annak képzelik magukat, aminek csak jónak látják, úgy szabatják át a testüket, ahogy kedvük tartja. De a gyermekeink szexuális fejlődéséhez semmi közük. Az egyes egyedül a szülőkre tartozik, vagyis az édesanyára és az édesapára. Még az állam sem szólhat ebbe bele. Akár fideszes a kormány, akár nem. Az idétlen mesekönyvírók és a legkülönfélébb érzékenyítőszervezetek pedig keressenek maguknak más megélhetési formát. De leginkább menjenek a csudába!”