Ha mindenről (is) Orbán tehet, akkor bizony a magyar foci szárnyalásáról (is)

„Egyszemélyi felelőssé tették mindazért, ami a magyar fociban történik. Minden »azorbán« miatt van – huhogták. Lázítottak, hazudoztak, hergeltek szakmányban. Most, mikor a befektetett energia, pénz, idő, jószándék és szakértelem kezdi meghozni első gyümölcseit, mikor fiaink világbajnok focistákból csinálnak bohócot a pályán, s örömkönnyeket csalnak a szemünkbe játékukkal – az ellenzék bekúszott a szőnyeg alá, s onnan üvöltözik kifelé: »Orbánnak semmi köze a focisikerekhez meg a remek helytálláshoz!«

Mi, magyarok, mind a tizenötmillióan: büszkék lehetünk. Évtizedeket vártunk arra, hogy újra legyen egy csapatunk. Vagy inkább így, csupa nagybetűvel: CSAPATUNK. Sok más sportágban mindig is volt világverő alakulatunk, ám mégiscsak a foci a legnépszerűbb közülük, s most már abban is van. Újra van.

Visszakaptuk, visszavettük magunknak a labdarúgást. S hogy ennek a visszavételnek egyik kulcsszereplője Orbán Viktor, abban semmi költői túlzás nincsen. Ez egy szikár tény, amelyet csak habókos, ideológia- és gyűlöletvezérelt balliberálisok kérdőjeleznek meg.

S meg is kérdőjeleznek! Éppen ők, akik bő évtizede minden áldott nap hazudoztak a sportlétesítmények fejlesztéséről, stadionoztak, gyalázták focistáinkat, vagyonelkobzással fenyegették őket, mocskolódtak és hergeltek a legútszélibb stílusban. Mert szerintük bűn, hogy gyermekeinknek nem a göröngyös salakon kell kitörni a bokájukat edzés közben, hanem új füves-műfüves pályákon edzhetnek, kiváló körülmények között. És szerintük bűn, hogy magyarok tízezrei balkáni szutyok helyett végre kulturált stadionokban nézhetik a mérkőzéseket hétről-hétre. A leginkább persze Orbán Viktort szidták, akit egyszemélyi felelőssé tettek mindazért, ami a magyar fociban történik. Minden »azorbán« miatt van – huhogták évekig. És lázítottak, hazudoztak, hergeltek szakmányban.”