Orbán visszatért a gonoszsághoz

„Orbán Viktor szereti, ha arról beszélünk, amiről ő szeretne beszélni. A 2010-es évek legnagyobb kormányzati sikereit olyan környezetben érte el, amikor végig arról volt szó, amiről ő szerette volna: nagyrészt nem a kormányzás céljáról, hanem a kormánya által meghatározott ellenségképről. Legyen szó Brüsszelről, a CEU-ról vagy a migránsokról, a kormány általában olyan ellenféllel küzdött, amelyik vagy nem is tudott a harc létezéséről, vagy nem a harc logikája szerint működött. (...)

Természetesen Magyarországon nincs olyan párt, amely támogatná vagy akár csak eltűrné a pedofíliát. A legutóbbi ilyen ügyek (Kaleta Gábor perui nagyköveté, a volt XVII. kerületi alpolgármesteré és egy győri parlamenti képviselő asszisztenséé) mégis mind a Fidesz oldaláról kerültek elő. Ehhez képest a kormányoldal egyik célja gyaníthatóan az, hogy melegellenes törvénnyé változtatva a pedofilok elleni szigorúbb fellépést, elérje, hogy az ellenzék ne szavazza meg a javaslatot, és immáron a pedofilok mentegetésével is vádolni lehessen.

Ez a vita alapvetően a főváros és a nagyobb vidéki városok vitája lesz. Nem azért, mert a vidék ab ovo melegellenesebb, hanem azért, mert a nagyobb városokban sűrűbben kerül elő a homoszexualitás társadalmi és popkulturális kontextusban is. Vidéken a melegellenesség gyakran vitán felül áll, hiszen nincs semmi és senki, ami és aki vitatkozzon vele. Ha több meleget ismersz, nagyobb eséllyel háborodsz fel azon, hogy kommunikációs hadjárat indul ellenük. Azzal pedig, hogy a főváros nem a Fudan Egyetemről, hanem a melegek elnyomásáról beszél, a vidék egy része pedig a kormány összemosásának hála azt látja, hogy a liberális fővárosban a gyerekek megrontásáért tüntetnek, végső soron megint Orbán Viktornak tesz szívességet mindenki. Ettől még természetesen küzdeni kell a törvény ellen, méghozzá azért, mert az egyszerűen gonosz.

Az pedig, ha valaki egy általa választott politikai küzdelemben a gonosz oldalára áll, sokat elmond egy emberről. És ez sokadszor történik meg. Orbán sokadszor harcol azért – kezdve talán a hajléktalanok megbüntetésétől –, hogy valakinek kevesebb joga és lehetősége legyen; általában azoknak, akiknek amúgy sincsen sok. A bátor emberek az erősebb ellen harcolnak. A gyávák és gonoszak a náluk gyengébbe kötnek bele. A hazugok pedig még azt is mondják utána, hogy a gyenge erős volt, ezért becsüljük meg, hogy le tudta győzni.”

Fotó: MTI/Fischer Zoltán