Nem szeretném a Telexet összebodolaizni

„Nem szeretném a Telex történetét és ezt az oldalt összebodolaizni, de pár megjegyzés kikívánkozik a most megjelent 168 órás interjúhoz. Számítottam rá, hogy az Index-történések egyéves évfordulójához közeledve néhány szereplő majd a lelkiismeret-furdalásától gyötörve megpróbálja nyilvánosan is tisztábbnak feltüntetni a szennyesét. Kár, hogy a valóság és az elmúlt egy év eseményei nem őket igazolják. Pár tény:

1. Az Index egysége és addigi felállása elleni támadás (legyen szó kiszervezésről vagy épp elbocsátásokról) nem GG-terv volt, hanem mint azóta mindenki számára kiderülhetett: Vaszily-terv volt. És a kormány médiaembere ősszel aztán maga alá is szervezte az Indexet, immár fele részben az ő tulajdona. Az interjúban valamiért nem esik szó arról, hogy az addigi, betonbiztosnak kommunikált alapítványi konstrukciót hová fújta a szél, és hogy milyen szép, magyaros piacgazdasági húzással került az Index a tulajdonosi képviselő elnök úr Bodolai Lászlótól Vaszily Miklós ölébe.

2. Bodolait tavaly számtalanszor kértem, hogy oldja fel a szerkesztőségi lapvezetés titoktartási kötelezettségét, így a nyilvánosság előtt is részletesen elmondhatnánk, milyen nyomasztások, zsarolások érték a lap vezetőit. A nyilvánosság a nyomásból annyit érzékelhetett, hogy két vezérigazgatónk is távozott egy hét leforgása alatt. Bodolai most erről az időszakról azt nyilatkozza, hogy »felvetettem Szabolcsnak, hogy ne rúgjunk ki senkit«. Hát, kár, hogy köt a titoktartás. #nehallgassunk.

3. Bodolainak van egy jogászhoz méltatlan megjegyzése rólam, miszerint a titoktartási szabályok betartása miatt »kapta a végkielégítését, amit gond nélkül felvett«. A dolog azt sugallja, mintha titokban hatalmas pénzzel távoztam volna, és nagyjából olyan szintű besározás, mint amikor épp az volt a lemez, hogy baloldali politikusokkal egyeztetve történt mindez (tényleg, ez a hazug megjegyzés most miért maradt ki?). A felmondásomban szó szerint szerepel, hogy »végkielégítés nem illeti meg«, így tehát ilyet nem vettem fel, nem kaptam. A szerződésben előírt felmondási időért járó távolléti díj pedig nem végkielégítés.

4. Bodolai adós marad annak a magyarázatával, hogy ha az egész csak »hecckampány volt«, és lehet itt nyugodtan újságot írni Vaszily Miklós és minden egyéb külső behatás nélkül, akkor három hónap után miért kellett távozniuk az új lapvezetőknek is. És ha jól értem, őt magát is lefokozták hirtelen tulajdonosi képviselő elnök úrból a »régi indexesekhez köthető peres ügyek« jogi felügyelőjének. Így néz ki egy független újság, aha.

5. Az egész Bodolai-interjút áthatja az az értelmezés, mintha nem is lett volna semmi látnivaló akkoriban, ő itt egy áldozat, és nekem és a szerkesztőségnek is az lett volna a célunk, hogy szándékosan gyengítsük, majd ellehetetlenítsük a munkahelyünket, az életünk egy fontos darabját. Mi az értékeinket védtük, például, hogy nem külső nyomásra írunk újságot és nem külső nyomásra szervezzük át a szerkesztőséget – azokat az értékeket védtük, amelyeket kívülről elkezdtek támadni, és amelyekről kiderült, kinek fontosak és kinek nem. Az értékek olyannyira fontosak ennek a csapatnak, hogy a tavaly nyári trauma után képes volt felállni, és elindítani a Telexet. Egy újságot, ahol nem jelenhet meg hirtelen a semmiből egy Vaszily Miklós a politika által motivált terveivel, ahol nem pottyanhat igazgatósági ülések asztalára semmilyen kiszervezési terv, és ahol nem kell hallgatnunk ki tudja, kit képviselő tulajdonosi elnök urak csúsztatásait.”