Nem lehet sikeres a kampány, ha az ellenfelet nem nevezzük a nevén

„Ezt mi már megtanultuk 2002-ben és ezért is kell erőteljesen rámutatni arra is, kicsodák az ellenfeleink. Enélkül ugyanis nem megy. 2022-re is ebben a szellemben kell készülnünk. Miért mondom ezt? Mert jobbról-balról hallom és látom, ahogy egyébként jóakaratú, velünk lélegző emberek azt mondják, nem kell ennyit a baloldallal foglalkozni. Csak felemeljük őket, mondják. Érdemtelen reklámot biztosítunk nekik, teszik hozzá. Felemeljük őket, valódi ellenfélként definiáljuk őket, zárják az intést. És én tisztelem a véleményüket, de nincs igazuk. Igenis foglalkoznunk kell azzal, mit mond a baloldal, rá kell mutatnunk, hogy mit tesznek, ezzel szemben pedig mi mit teszünk. Értsék meg, 2002 legfontosabb üzenete az, hogy nem törődhetünk csak magunkkal. Ha nem adjuk a mieink tudtára is, mekkora a tét, sokan elbizonytalanodhatnak.

Ez nem felemelés, de tény, hogy egy évtized után először igazi veszéllyel nézünk szembe. Viselkedjünk is ennek szellemében. Ami pedig a mindenkori külpolitikát illeti, nekünk egyetlen dolog fontos: olyan kormányok legyenek adott országokban, akikkel együtt tudunk működni. Semmi más nem számít, mert nem a mi hazánkról van szó. Feleslegesen ne jóemberkedjünk, mert senki nem fizeti meg és rosszul járunk. A felelős magyar külpolitika két alapon nyugszik: a határon túli magyarok védelmén és a határon belüliek lehető legmagasabb jóltartásán. Ennyi.”