Mi történt a mi Uniónkkal?

„Miután a kormányfő kihirdette, hogy vége a járványnak, majd a beoltatlan hárommillió potenciális betegért aggódott, és miközben több ezren szurkolói menetben indultak a Puskás Arénába, addig Orbán Viktor már a »30 éve szabadon« című rendezvényen a szovjet csapatok kivonulásának évfordulójára emlékezett a Pesti Vigadóban. 

Megszoktuk, hogy a kormányfő csúsztatásokkal, saját szerepét túlméretezve beszél a rendszerváltozásról. Reagant emlegeti, de szava sincs Gorbacsovról, a rendszer belső ellenzékéről, az MSZMP reformköreiről. Emlékezetkiesés, retorikai tévelygés is lehetne, ha nem következne belőle az, ami. Hogy csak a nemzetállamok Európájában hisz, mert »nincs európai démosz« – olyan közös kulturális-politikai örökség, amely a földrész valamennyi nemzetét összefogja –, s ebből jön a közvetlenül választott népképviselet, az Európai Parlament kiátkozása. Az »európai birodalomtól« a hideg rázza ki a kormányfőt, de az nincs ellenére, hogy e »birodalom« helyett keleten keressen otthont a nemzetnek.

Aztán jön a hét tézis, hogyan képzeli el ő EU átalakítását, amit hamarosan a parlamenttel is elfogadtat.”