Marad a jogálom

„És aki ebben kételkedik, annak ajánlom megfigyelni az Egyesült Államokban tapasztalható politikai folyamatokat, a francia fegyveres erők lázadásait, a spanyol kormány küzdelmét az illegális, falmászó bevándorlókkal, az olaszok reménytelennek tűnő birkózását a saját kikötőiket jogtalanul bitorló migránsszállító hajókkal, valamint az Európai Unió különböző intézményeiben folyó gátlástalan hazudozást, például hazánkról.

Egyelőre, úgy tűnik, senkit sem zavar, hogy világosan meghatározott jogi szabályok a fenti esetekben nem léteznek, vagy ha léteznek is, keveseket hoz ki a sodrából, ha ezen szabályokat senki sem tartja be, merthogy úgy tűnik, sem az említett államokban, sem az unióban nincs objektív mércéje a jogállamiságnak, hiá-ba kiabáljuk bele a világba szinte naponta ezt a hiányosságot. A demokráciának nevezett fogalom pedig az uniós keretek közt, de a világban is, már csak bohózat.

Sajnos a 2006-ban megnyomorított emberekre lövető, az előző rendszerből is, miként a változásokból is csak hasznot húzó emberek viszont még mindig itt vannak, és köszönik, jól vannak. Valószínű, ezen szép és emberi gesztust hallva, miszerint a 2006. esztendő októberében a forradalmat ünneplő tömegre rátámadó horda által maradandó sérülést szenvedett embereknek kártérítést nyújt a kormány, sátáni módon a markukba röhögnek. S a Sátán tovább örül.

Ugyanakkor amikor egy kicsit kimérgelődi magát az ember a sors igazságtalanságain, vigaszt háborgó lelkének a keresztfán hihetetlen szenvedésen keresztül menő Jézus adhat. Aki képes volt kimondani: »Atyám, bocsásd meg nekik, mert nem tudják mit cselekszenek.« És azt is mondta a hegyi beszédben, hogy »ha nem bocsátunk meg azoknak, akik bántanak, akkor mi sem várhatjuk Istentől vétkeink bocsánatát«.

Nehéz sorsot adott az Isten a keresztényeknek.”