Ma Magyarországon még mindig szégyen nem-heteroszexuálisnak lenni

„A következő évben az USA több városában Pride (büszkeség) March-ot (felvonulást) szerveztek, elindult a XX. század egyik legjelentősebb emberi joga mozgalma a Gay Lib, aminek hatására az Egyesült Államokban, és a világ jobb országaiban már házasodhatnak akár az azonos neműek is egymással. A nem-heteroszexuálisok pedig úgy élhetnek, ahogy akarnak. A mélyen katolikus Írország miniszterelnöke a férjét is elviszi a hivatalos útjaira, ahogy Luxemburg miniszterelnöke is.

A világ jobb részein ezért június a büszkeség hónapja, mert a büszkeség a szégyen ellentéte. Hogy senkit ne lehessen megszégyeníteni azért, ami.

Ehhez képest mi van 52 évvel később Magyarországon?

- A rendszerváltás után megindult a társadalmi liberalizáció, majd alkotmányozó többséggel hatalomra került Orbán Viktor, aki alkotmányozott, és a többször módosított mégis gránitszilárdságúnak hirdetett Alaptörvényben (mely egy meleg fideszes politikus iPadjén íródott) a házasságot egy férfi és egy nő szövetségének deklarálja. A kormánypárt nagyhatalmú politikusai, Kövér László és a Novák Katalin gyűlöletre uszítanak.

- Ma Magyarországon még mindig szégyen nem-heteroszexuálisnak lenni. Az ilyen posztokhoz elég elolvasni a hozzászólásokat. »A négy fal között« – írják tisztes családanyák. Nekik mondom: a négy fal között mondogassák ezeket, ugyanis ezekkel a kijelentésekkel csak konzerválják és terjesztik azt a gyűlöletet, aminek következtében ma Magyarországon tizenévesek lesznek öngyilkosok, mert nem bírják elviselni azt a szégyent, amit a társadalom rájuk mér.

A homoszexualitás az emberi szexualitás egyik formája, szexuális orientációnak hívják. Ez nem választható. Ennek születik az ember (Born This Way - Lady Gaga).

A homofóbia viszont választható. Kutatások szerint korrellál az ostobasággal.

Ne legyél gyökér, ne legyél homofób.”