Korszellem-fluiditás

„Ország­gyűlés által nemrégiben elfogadott pedofil­ellenes és gyermekvédelmi törvény, amelynek kapcsán – fentiekre is tekintettel – érdemes négy gondolatot figyelembe venni:

A gyermek érdeke mindenekfelett áll

A gyermek érdeke az elsődleges, de a kiskorú még nem feltétlenül tudja, hogy neki mi az érdeke (bár természetesen a nevelést elutasító kritikai pszichológia új irányzatai szerint tudja). Éppen ezért az államnak, a társadalomnak és a szülőnek eminens érdeke, hogy biztosítsa a gyermekek testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelmet és gondoskodást.

A pedofília relativizálása is bűn

A nagy liberomarxista »szexuális forradalomnak« ma már sajnos és egyben undorító módon része a pedofília relativizálása, a pedofilok »társadalmi megbélyegzettségének enyhítése«. Erre példákat nemcsak Nyugat-Európából – legfőképpen Franciaországból – lehetne hozni, ahol már évtizedekkel ezelőtt baloldali értelmiségi mozgalom indult a beleegyezési korhatár csökkentésére, de Magyarországról is.

A fiú fiú, a lány lány, még mindig

Ha esetleg nem volna világos, érdemes tisztázni: az elmúlt egy-két hétben (valójában években) kialakult vita nem arról szól, hogy valaki anti- vagy szimpátiával viseltetik-e a homoszexuálisok vagy a »transzneműek« (?) iránt. Nem, a kérdés arról szól, hogy ­jó-e, üdvös-e, ha a homoszexualitást vagy genderőrületet egyféle trendi életmódszabadságként állítják be, akként reklámozzák például kiskorúaknak is. Jó-e, elfogadható-e társadalompolitikai és morális szempontból, ha a gyermekek már korán megismerkednek az »általános nemi szerepek« felcserélhetőségével, és olyan impulzusokat kapnak, amelyek összemossák, illetve egymásba átjárhatóként (fluidként) mutatják be a férfit, fiút és a nőt, kislányt? Nem, ez nem jó és az ilyen kísérleteket meg kell állítani.

A gyermekek szexualizálása rossz

A pedofíliát, a gyermekszexualizálást nem ez a törvény »kötötte össze« a genderideológiával, hanem éppen az »LMBTQ« (bármit is jelentsen ez a mozaikszó) -propaganda volt az, amely saját alantas céljai reklámozására tinédzserkort el sem ért gyerekeket használ fel. Ők viszik be a transzneműségről szóló mesekönyvet az óvodákba; ők tesznek nővé sminkelt kisfiút a National Geog­raphic címlapjára; ők táncoltatnak balerinaruhába öltöztetett srácokat a homoszexuális »büszkeség« felvonulásain és ők vettek rá egy tízéves gyereket, hogy legyen a New York-i divathét »transzgender reklámarca«.

Értem én, hogy a korszellem sokakat megbabonáz. De a természetes igazságok örökök és megváltoztathatatlanok. A korszellem viszont igen változékony, mondhatni fluid. És aki a korszellemmel köt házasságot, hamar megözvegyül.”