Kis magyar pártológia

„A DK és a Momentum a globális SZDSZ lokális ügynökhálózatának intézményesülése. Nincs alapvető különbség közöttük, legfeljebb annyi, hogy egy sajátos munkamegosztás nyomán a DK az erre hajló idősebb generációk, míg a Momentum a fia­tal generációk globalo-demagóg rabtartója.

A rendszerváltozás rendszere pártjainak kisebbik fele (vagyis az eddig tárgyalt öt párt) az SZDSZ-t és utódpárjait, illetve az SZDSZ gazdaállataként üzemeltetett MSZP-t mint baloldali pártot foglalja magában. És most lássuk a többi hat pártot, amelyeknek az elmúlt több mint kétszáz év hamis politikai stratégiája nyomán a sterilizált és szigorúan ellenőrzött díszletként működő jobboldali pártot kellett megtestesíteniük, de úgy, hogy közben a globális SZDSZ engedelmes eszközei maradnak. Ez a hat párt a Fidesz, az MDF, a Kereszténydemokrata Néppárt, a Kisgazdapárt, a MIÉP és a Jobbik.

Drámai sorsuk abban az erőtérben formálódott, amelynek lényegét az határozta meg, hogy mennyire volt bennünk tudás és bátorság a globális SZDSZ diktátumának korrekciójára. Az SZDSZ meghasította és kis híján teljesen felszámolta a Fideszt, az MDF-et, a Kereszténydemokrata és a Kisgazdapártot. Végül a Fidesz került ki győztesen ennek a globális identitásháborúnak Magyarország nevű lokalitásában lezajlott csatáiból, formálisan is magába integrálva e három pártot.

A legkülönösebb ívet az a két párt írta le, a MIÉP és a Jobbik, amelyek deklaráltan e globális programmal való radikális szembefordulásként határozták meg önmagukat. A MIÉP, bár a parlamentbe csak egyetlen ciklusban (1998 és 2002 között) sikerült bejutnia, önmeghatározásában kezdettől fogva és következetesen ki is mondta e korrekciós igényt. »Se nem jobb, se nem bal, keresztény és magyar« hangzott a párt hitvallása.”