Akik a kereszténységért aggódnak, azok egy bizonyos kultúráért aggódnak

„Sokak szerint az az állítás, hogy a pápa keresztényellenes volna abszurd, mások számára viszont ez egy bátran kimondott igazság. A két tábor közt akadnak olyanok, akik örülnek annak, hogy a pápa megleckéztetheti Magyarországot, és annak ellenére, hogy az Eucharisztikus Kongresszus Magyarországon lesz, nem kíván sokat itt időzni; és pláne örültek volna, ha semmilyen diplomáciai kapcsolatba nem keveredik az ország illiberális vezetőivel.  Ám a pápa valójában egyik tábort sem képviseli.

Akik a kereszténységért aggódnak, azok egy bizonyos kultúráért aggódnak. Ez a kulturális önvédelem rendkívül előremutató volt valamikor - ezért maradtunk meg a török uralom alatt -, de mára elérte a határait, és több sebből vérzik. Egyik kultúra sem tudja már felszámolni a másikat pusztán erőből, bürokratikus eszközökkel vagy terrorista akciókkal, noha ilyen kísérletek folynak.

Véleményem szerint Ferenc pápa túl van a kulturális evolúciós zsákutcán. Feltételezésem szerint a vallási kizárólagosság zsákutcáján is. A maga idejében XII. Pius is túl volt a fajelméleti zsákutcán, viszont akkor a vallási intézményrendszer érdekvédelmi tevékenysége még nem hátráltatott, hanem előrevitt, energiát nyújtott. Sem a kommunisták, sem a nácik nem tudták elviselni XII. Pius pápa kereszténységét. A kommunisták általában a vallásokat tartották meghaladhatónak, a nácik pedig saját vallást akartak teremteni, meglehetősen visszaugorva a mágikus törzsi világig, melyet az emberiség fejlődése már réges-rég meghaladott. A pápa kifejezetten irritálta Hitlert. Tele van az emberiség története zsákutcás kulturális evolúciós kisiklásokkal, bár szerencsére ezek ellenére a szekér halad.

A csoportgondolkodók ne higgyék azt, hogy a pápa buta volna, hogy ne látná saját humanizmusának kockázatát. Viszont a kereszténység vagy a buddhizmus kétezer éve kísérletezik azzal, hogy túl tudjon lépni saját magán, és a világ sosem volt még olyan globális, mint most. Luhmanntól Habermasig a lenagyszerűbb szociológus gondolkodók figyeltek már fel arra, hogy a globalizáció egyúttal új, egységesebb kultúrát is fog teremteni. Túl fog lépni a partikuláris kultúrákon anélkül, hogy minden, ami addig volt, megszűnne. Át fog alakulni anélkül, hogy bárki sajnálná a korábbi elvesztését, hiszen már úgyis halott volt, csak sokan nem tudtak ezzel szembenézni.”