Kepes András, kérlek, messziről kerüld el Erdélyt!

„Kepes András szembeköpte a magyarságot június 4-én. Igen, a trianoni békediktátum aláírásának 101. évfordulóján arról beszélt Erdély történelmi központjában, Kolozsvárott, hogy »nincs közös magyar történelem, Magyarország pedig tízévente újrahazudja a múltját«. 

Amikor ezt a hírt olvastam, először az jutott eszembe, hogy egyáltalán mi a fenét keresett Kepes András Erdélyben? Miért nem Balikpapanban, Brazzaville-ben vagy Dzsibutiban mutatta be a könyvét és fejtette ki történelemfilozófiáját, melynek lényeges tézise a »nincs közös történelmünk«? Miért éppen Kolozsvárott mondta ezt?

És még mielőtt Kepes úr áldozati magzatpózba vágná magát, és a szabad véleménynyilvánításhoz való jogot kérné számon rajtam, hadd kérjem számon rajta a jó ízlést és a becsületet – ezekből ugyanis híján van. Nekünk a magyar író az erdélyi irodalmi hagyományok miatt egy »szent« ember. A legdrágább kincsünkkel, az anyanyelvünkkel dolgozik, ezért különösen undorító, hogyha valakinek június 4-én Erdélyben csak ez jut eszébe. Kepes mégis elment Kolozsvárra, mert bár az erdélyi magyarok nem érdeklik, a pénzük mégiscsak kell, a könyvét el akarja adni, nem rossz üzlet. Azon sem árt elgondolkodni, hogy miért egy ilyen alakot kell meghívni a 10. Kolozsvári ünnepi könyvhétre? Innen is gratulálok a szervezőknek a jó választáshoz, remélem, hogy Juszt Lászlónak is szerveznek egy könyves teadélutánt, ha majd be szeretné mutatni legújabb irományát Kolozsvárott.

Kepes Andrást addig is arra kérem, hogy ezután messziről kerülje el Erdélyt, és ne szennyezze be a gondolataival az erdélyi levegőt. Ne szeressen minket, mi sem zárjuk a szívünkbe, de legalább legyen annyira betyárbecsület benne, hogy június 4-én befogja a száját, ha már »nálunk« vendégeskedik. Ezt a jó tanácsot adja tovább nyugodtan a köreiben.”