„Jó napot kívánok! Tisztelettel köszöntöm a Magyar Országgyűlés elnökét, Schmidt Mária elnök asszonyt. Tisztelettel köszöntöm a hazánkba akkreditált nagyköveti kar jelen lévő képviselőit, a kormány tagjait, régi barátaimat, egyáltalán mindenkit tisztelettel köszöntök, aki eljött.
Ott szeretném folytatni, ahol miniszter asszony abbahagyta, ugyanis ez az a nap, amikor Magyarország először megszólal a májusban megindított Európai Unió jövőjéről szóló vitában. Éppen ezen a napon.
A szavak pontos értelme a legfontosabb. Ha nincs rend a szavainkban, akkor nincs rend a gondolatainkban sem.
A vita, amely májusban megkezdődött az Európai Unióban, és így az előadásom sem Európa, hanem az Európai Unió jövőjéről szól. Európa része Norvégia, Svájc, az Egyesült Királyság, a teljes Balkán, Ukrajna és Fehéroroszország biztosan, és Oroszország is, az Urálig biztosan, és a török világ is belenyúlik abba a földrajzi térbe, amit Európának nevezünk. Európa egy kulturális képződmény, amely fantasztikus, lenyűgöző, lélegzetelállító és lemásolhatatlan. A három halom, a három domb egymást megtermékenyítő öröksége, az Akropolisz, a Capitolium és a Golgota megismételhetetlen, egymásba oltott szőlővesszőiből kisarjadt szőlőtőkéje.
Bort sok helyütt készítenek a világon, az európai kultúrát is próbálják számos helyen meghonosítani, de sohasem érhetnek fel az eredeti ízéhez és szépségéhez, akárhányszor is igyák részegre magukat. Európa életében jobb és rosszabb korszakok váltogatták egymást, de Európa örök, és ma is az, hiába csillog mások gúnyája fényesebben. De ma nem a művészeti akadémia ülésén vagyunk, ahol egymással versengve dicsérjük kontinensünk nagyságát, hanem egy politikai rendezvényen, és nem Európáról, hanem az Európai Unió jövőjéről kell gondolkodnunk.
Az Európai Unió egy politikai, ember alkotta politikai képződmény, amelyet azért hoztak létre, hogy megvédjék országaik gazdasági és katonai érdekeit.
Azért hozták létre, hogy válaszoljanak arra a politikai tényre, hogy a II. világháború után Európa egyik felét az amerikaiak, a másik felét pedig a szovjetek foglalták el. Azért alkották meg az Európai Uniót, hogy ne vesszen el a remény, hogy egyszer Európa sorsáról ismét az európaiak dönthetnek majd.