
A konzervatív értelmezés szerint a természet szeretete elválaszthatatlan a táj szeretetétől.
„A koronavírus-járvány előtt központi téma volt a klímaválság. Hogyan változtatta meg a prioritásokat a járványhelyzet, és hogyan térhet vissza ez a téma?
Bár ezzel kapcsolatban különböző eredmények láttak napvilágot, a Klímapolitikai Intézet és a Századvég együttműködésében végzett közvélemény-kutatás arra mutatott rá, hogy a járvány ellenére az emberek érdeklődése nem csökkent a klímaváltozás kapcsán. Sőt, az alacsonyabb jövedelmű, vidéki, kistelepülésen élők voltak azok, akik körében leginkább növekedett az aggodalom mértéke.
Ez feltételezhetően annak köszönhető, hogy ezek az emberek közelebbi kapcsolatban állnak a természettel, és például a klímaváltozás mezőgazdaságra gyakorolt hatásaival közvetlenül is találkozhatnak. A járvány újabb hullámai időlegesen minden bizonnyal el tudták vonni a figyelmet a témáról, de a kérdéskör közbeszédet, politikát és diplomáciát formáló ereje nem szűnt meg.
Jobb vagy rosszabb lett a helyzet a járvány alatt?
A világjárványból fakadó gazdasági leállás természetesen az üvegházhatású gázoknak jelentős kibocsátás-csökkenésével járt, azonban a Nemzetközi Energiaügynökség előrejelzése arra mutatott rá nemrég, hogy egy újrainduló, felpörgő világgazdaság miatt az idén nagyobb mennyiségű többlet-szén-dioxidot bocsátunk ki, mint amennyit a tavalyi gazdasági leállás során úgymond megspóroltunk.
Az európai zöldpártok jellemzően liberálisak, bevándorláspártiak, egy sor olyan ügyet képviselnek, aminek nincs köze a környezetvédelemhez. Miért alakult ez így?
A zöldpártok jelentős része soha nem állt tisztán szakpolitikai pilléreken, hiszen már az évtizedekkel ezelőtt megalakult mozgalmak esetében is erőteljesen jelen van a kapitalizmusellenesség és globalizmusellenesség. Az azóta eltelt időszakban, a politikai arénában versenyezve, kénytelenek voltak a választói preferenciákhoz igazodni és politikai együttműködéseket kialakítani – amelyben a szociálliberális, szociáldemokrata, majd később az újbaloldali, azaz woke left politikai erőcsoportok váltak természetes szövetségesükké.
Alapvetően közös bennük az a mintázat, hogy miután a hagyományos baloldal felismerte, hogy a munkások érdekképviselete veszített politikai súlyából, a baloldali csoportok új felkarolandó témák után néztek. Előtérbe került az etnikai kisebbségek érdekérvényesítése, szexuális kisebbségek politikai képviselete, vagy épp a harmadik-sokadik hullámos feminista törekvések támogatása.
Ennek a folyamatnak a részeként épültek be az alapvetően zöldcélok a baloldali pártok agendáiba, és hatottak vissza ezek a témák a zöldpártokra is. Sajnos ennek a folyamatnak az eredménye az lett, hogy kevés tiszteletreméltó kivételtől eltekintve a zöldpolitikai programkínálat jelenleg döntően baloldali és liberális ideológiai és nem pusztán szakmai elemeket tartalmaz.”