Véletlenül sem szeretnénk abba a hibába esni, hogy most felidézzük a válogatott minden egyes rezdülését az andorrai fiaskótól a kapitányváltásokon át a keret átalakulásáig. Maradjunk annyiban, voltak olyan időszakok, amikor már-már reménytelennek tűnt, hogy az öt évvel ezelőtti katarzis megismétlődjön. Az Izland elleni novemberi pótselejtezőn a 88. percig végképp elszállni látszott a remény, ám hogy Nego Loic és Szoboszlai Dominik góljával hogyan volt képes a magyar csapat talpra állni, fordítani még a rendes játékidőben, arra utólag magyarázatot kaptunk Szalai Ádám öltözői beszédét nézve, hallgatva:
„Nyolc óra után mindenki otthon ül. Emberek vesztik el a munkájukat a kib****ott járvány miatt 2020-ban. Emberek kevesebb fizetést kapnak a kib****ott járvány miatt 2020-ban. Valaki azt mondja, 2020, mindenki erre gondol. Mi itt 90 perc alatt, vagy 120 perc alatt ezt az évet meg tudjuk változtatni. Ez ne legyen nyomás, ez ne legyen semmi, ez egy dolog: ez egy lehetőség és egy öröm, hogy 120 perc alatt olyan munkája van mindenkinek, hogy ezt az egész évet meg tudjuk változtatni. Ezt az egész évet! 14 millió magyar ott ül a tévé előtt. Ma nincs olyan ember, aki elfárad. Ma nincs olyan ember, aki párharcot veszít. Ma nincs olyan ember, aki a fejét leszegi a földre. Ma csak azt akarom látni, hogy mi vagyunk a gladiátorok. Hajrá, Magyarország!” – zengte a csapatkapitány. És valóban, nem volt ember, aki elfáradt volna vagy leszegte a fejét.