Ma minden magyar együtt újra harcba száll!

A hetekben más szövegkörnyezetben már előkerült a kifejezés: vakuélmény. Olyan pillanatok, amelyek évek, évtizedek múltán is kristálytisztán megmaradnak az emlékezetben. A ’16-os Eb kapcsán ilyen a marseille-i vonulás, az itthonról szurkolóknak pedig a körúton ünneplő sokaság.

Véletlenül sem szeretnénk abba a hibába esni, hogy most felidézzük a válogatott minden egyes rezdülését az andorrai fiaskótól a kapitányváltásokon át a keret átalakulásáig. Maradjunk annyiban, voltak olyan időszakok, amikor már-már reménytelennek tűnt, hogy az öt évvel ezelőtti katarzis megismétlődjön. Az Izland elleni novemberi pótselejtezőn a 88. percig végképp elszállni látszott a remény, ám hogy Nego Loic és Szoboszlai Dominik góljával hogyan volt képes a magyar csapat talpra állni, fordítani még a rendes játékidőben, arra utólag magyarázatot kaptunk Szalai Ádám öltözői beszédét nézve, hallgatva:

„Nyolc óra után mindenki otthon ül. Emberek vesztik el a munkájukat a kib****ott járvány miatt 2020-ban. Emberek kevesebb fizetést kapnak a kib****ott járvány miatt 2020-ban. Valaki azt mondja, 2020, mindenki erre gondol. Mi itt 90 perc alatt, vagy 120 perc alatt ezt az évet meg tudjuk változtatni. Ez ne legyen nyomás, ez ne legyen semmi, ez egy dolog: ez egy lehetőség és egy öröm, hogy 120 perc alatt olyan munkája van mindenkinek, hogy ezt az egész évet meg tudjuk változtatni. Ezt az egész évet! 14 millió magyar ott ül a tévé előtt. Ma nincs olyan ember, aki elfárad. Ma nincs olyan ember, aki párharcot veszít. Ma nincs olyan ember, aki a fejét leszegi a földre. Ma csak azt akarom látni, hogy mi vagyunk a gladiátorok. Hajrá, Magyarország!” – zengte a csapatkapitány. És valóban, nem volt ember, aki elfáradt volna vagy leszegte a fejét.

A koronavírus-járvány, a Puskás Aréna lelakatolt kapui és a kijárási tilalom miatt azok is csak a tv elől buzdították a csapatot, akik emberemlékezet óta sok ezer kilométert tettek meg azért, hogy esőben, hóban, latyakban is a lelátóról énekelhessék a magyar vagy épp a székely himnuszt, függetlenül az eredménytől vagy a mutatott játéktól. 

A Tábort összefogó Carpathian Brigade szurkolói csoport gondoskodik arról, hogy alaposan be lehessen pótolni a kimaradt meccsélményeket. A társakat arra biztatja, hogy aki teheti, már 11 órától kezdje meg a hangolást az Eb hivatalos szurkolói zónájában, a Városligeti Műjégpályán. Négy óriáskivetítő, rengeteg aktivitás, megszámlálhatatlan mennyiségű sörcsap a garancia arra, hogy 15 órától kellően jókedélyű tömeg vonuljon a Puskás Aréna felé, bent a stadionban pedig grandiózus, a Stefánia úti oldal mindhárom szintjét megtöltő, 15 ezer elemből álló koreográfiával készül. A koreó annak fényében különösen nagyot fog ütni, hogy a páneurópai Eb tizenegy helyszíne közül – a sikeres járványkezelésnek és a magas átoltottságnak köszönhetően – csupán Budapesten tért vissza az élet a normálishoz közeli kerékvágásba, ami lehetővé teszi a maximális, több mint hatvanezres nézőszámot. 

Egy hete az írek elleni felkészülési meccsen jókora visszhangot váltott ki, hogy a Tábor élénk füttyszava kísérte a térdelést, amellyel a vendégcsapat a rasszizmus elleni küzdelem álcájába bújtatott, szélsőbalos Black Lives Matter mozgalom mellett állt ki. A magyar játékosok eközben állva maradtak, a mezükön lévő Respect feliratra mutatva, amit a közönség a „Szép volt, fiúk!” skandálással díjazott. Tüske Attila, a Carpathian Brigade vezetője szerint egy pillanatig nem volt kérdés, hogy a provokációra részükről ez az egyetlen helyes válasz, és büszkék arra, ahogyan a válogatott kezelte a helyzetet, nem engedve a rá nehezedő nemzetközi nyomásnak.

Az, hogy a Tábornak milyen elvárásai vannak a tornára, nagyjából egybecseng Szalai Ádám emlékezetes szavaival: mindenki érezze át, milyen egy Eb-n hazai pályán szerepelni, ne ismerjen elveszett labdát, és akkor úgy fogják őket ünnepelni, mintha a londoni döntő után az aranygépről szállnának le. Az ultrák ebben a szellemben tekintenek a portugálok és a franciák elleni budapesti mérkőzés elé, és így utaznak majd Münchenbe. A zsúfolt hazai lelátó után az utolsó csoportmeccsen szokatlan látvány fog eléjük tárulni az Allianz Arénában: a befogadóképesség mindössze 20 százalékáig lehetnek drukkerek, 14 500 néző szinte elvész majd Európa és a világ egyik leghangulatosabb futballstadionjában.

Előbb azonban összpontosítsunk a 18 órakor kezdődő, portugálok elleni Eb-nyitányra, öltözzünk ünneplőbe testben, lélekben, a népszerű videómegosztón meg gyorsan nyomjunk be egy szurkolói nótát.

Robbanjon a dal: „Ma minden magyar együtt újra harcba száll!”

Nyitókép: MTI