Büszkék lehetünk a magyar válogatottra

És abban is igaza van, amit az eredeti cikkből nem hoztak át ide: <i>"Münchenben már csak pár perc volt hátra, és a magyar válogatott vezetett. És ekkor jöttek a cserék. <b>A mi mestereink, Sebes Gusztáv, Lakat Károly, Baróti Lajos a cserék kapcsán nem azt tanította, amit Münchenben láttunk.</b> Vezettünk egy sorsdöntő meccsen, nem volt már sok idő hátra, ekkor jöttek a változtatások. Levitték Szalai Ádámot, aki a pályán nem egyszerűen csak játékos. Szalai Ádám szinte már edzői feladatokat is ellát – csapatkapitányként. Azt mondták, hogy elfáradt. Szalait a 82.percben hozták le, amikor Magyarország még vezetett. Egy ilyen játékos esetében, aki mindig jó helyen van, aki képes profin irányítani a társait, aki hátul, a védekezésben is besegít, nem lehet arról beszélni, hogy fáradt. Természetesen tudom, hogy ebben az esetben az izmok már kevésbé képesek teljesíteni a parancsokat, de a lelki tartás, a rutin egy ilyen csapat esetében pótolhatatlan. Hét perccel korábban, a 75. percben Sallai Roland is lement. Sallai, aki helyezkedésével, mindig veszélyes ellentámadásaival folyamatos veszélyt jelentett a németek számára. Szalai Ádám lecserélésével a magyar válogatott vezér nélküli csapattá vált. A németek ekkor már a padlón voltak. De aztán képesek voltak döntetlenre menteni a meccset, így ők mehetnek tovább…"</i> De nem baj, köszi, jó lesz ez! :)

Igaza van mester!

Reméljük, egyszer majd elmeséli azt is, mi történt Mexikóban. A szovjetek is tudták azt, amit Sidi Péter, még túl is tolták egy kicsit a gyógyszert. Az a bizonyos "tésztadiéta" nyilván egy eladható magyarázat volt akkor, de Dr. Frenkl Róbert , a TF legendás tanára mindig mosolyogva emlegette...

A roppant gyenge német válogatott elleni 2:2-es döntetlen már a múlté. Mint ahogy maguk a németek is. Az orbán csapatnak se híre se hamva.