A magyar válogatott játékát a tartás, az önbizalom és a hit vezérelte.
„Büszkék lehetünk csapatunkra, a magyar labdarúgó-válogatottra a müncheni 2-2-es döntetlen után, amelyet a háromszoros Európa-bajnok és négyszeres világbajnok Németország ellen értünk el. A magyar válogatott játékát a tartás, az önbizalom és a hit vezérelte. Ezzel nehéz lenne vitatkozni, még akkor is, ha a meccs előtti amolyan kötelezően optimista, pozitív szellemiséget ma még sokan más szemmel nézik, mint amilyen valójában.
Nézzük akkor most szakmailag, mi történt a müncheni stadionban. Azt már a korábbi, bevezető cikkemben is említettem, hogy Németország futballválogatottja jelenleg válságos időszakát éli. Mi, magyarok is átestünk ezen, a mi válságunk nagyon hosszú ideig tartott. De a németek ehhez nincsenek hozzászokva. Kisebb-nagyobb, hosszabb-rövidebb megszakításokkal az 1954-es első vb-győzelmük óta tartós sikereket értek el a világ labdarúgásában. Azt az 54-es első vb-diadalt pedig éppen Magyarország ellen érték el.
Németország a világ labdarúgásának szinte folyamatos éllovasa – több mint fél évszázada. A német futball mögött ott van az ország stabil gazdasága, az igényes infrastrukturális háttér, a tömegtámogatás, a történelmi sikerek – legyenek azok a válogatott, vagy a német klubok dicsőséges pillanatai. A nagy hagyományokra épülő utánpótlásuk, a méltán világhírű nevelési, képzési rendszerük.”
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
A Fidesz mindenkit arra kér, hogy töltse ki a nemzeti konzultációt.
Az ünnepekre fogalmazott meg ajánlásokat a színésznő.
Élesen bírálta a német kormánykoalíciót a volt osztrák kancellár. Nem kímélte a migrációs politikájukat sem.
„Mélyen hiszek abban a csapatban, abban a szűk csapatban, aki körülveszi a miniszterelnököt.”
Nos, akkor tisztázzuk, hogy mi eladó, és mi nem az.
Sohasem a saját erejükből kerültek az ország élére, hanem mindig külső akaratból, ráadásul rendkívüli körülmények közepette. Gali Máté írása.
Úgy fogalmazott: a kultúrát nem őrizni kell, mert az nem rab, nem ápolni, mert nem beteg, hanem mindenekelőtt élni, csinálni kell. Ez különösen így van akkor, ha a kultúra keresztény és magyar.
