Ellenforradalmak (egy kis ideológiakritika)

„Magyarországon hivatkozni szoktak arra a látszólagos paradoxonra, hogy miközben a lakosság többsége EU-párti, mégis elfogadják Orbán EU-ellenes retorikáját. Föltehető, hogy a föntihez hasonló bűvésztrükk ennek a titka. Orbán eddig ténylegesen csak a nyugati liberális demokráciát és a jogállamot utasította el (»illiberalizmus«), nem pedig az egész nyugati kapitalizmust.

Vagyis úgy tett, mintha a Nyugat rossz lényege a liberalizmus, a demokrácia, a szekularizáció lenne. E politika ellenforradalmisága tehát abban áll, hogy igenli a Nyugatot, de csak »libernyák« és demokrácia nélküli formájában, vagyis a »hódító és férfias Nyugat« az ideálképe.

Ezért egy szigorúbb, katonásabb, kulturálisan, vallásilag, »fajilag« homogénebb, »poroszosabb« Európát akart, végül is: a gyarmatos Európát. Az EU-párti lakosság és a EU-kritikus Orbán látszólagos szembenállása mögött tehát volt konszenzus: mindkét oldal igenelte a nyugati kapitalizmust és a gyarmatos Európát, csak máshová tették a hangsúlyokat.

Úgy tűnik, ennek a kérdésnek kell eldőlnie a 22-es »választások« alkalmából. Ha Orbán győz, akkor föltehetően a kapitalizmusnak az eddiginél militánsabb formáját fogja bevezetni, hisz ez következik eddigi lépéseiből. Ha valamiért veszít vagy hátrébb lép, ez csak azt jelentheti, hogy egy kis lassulás jön, konzervatív forradalom, miközben Orbán a háttérből továbbra is irányítani fog, legalábbis igényt fog formálni erre.”