A térdepelés nem pálya: Niedermüller és az afroírek is toporzékolnak

„Engem személy szerint az UEFA irányelvei persze nem különösebben hatnak meg, de néha lehet rájuk is hivatkozni: főleg, hogy A gyűlölet nem pálya! és hasonló antirasszista kampányok már évek óta mennek, ha kérjük, ha nem. Az biztos nem számított annyira politizálásnak, mindegy is.

Hogy milyen érzések kavarognak bennem, hétköznapi, elfogult, jobboldali szurkolóként? büszkeség és káröröm.

A világméretű diktátummal; idegen, zavaros, polarizált üggyel; fura divathóborttal és az ír válogatottal szemben nemzeti csapatunk egységesen állva maradt (vicces, hogy ennek örülni kell), bár a The Irish Times beszámolója szerint Szalai Ádám a mezén lévő »respect«-feliratva mutatva szolidaritását fejezte ki az afroírekkel. Tisztelni végül is miért ne lehetne akárkit. Remélem, minket is tisztelnek még valamennyire, hiszen magukat is a Nyugat magyarjainak tekintették Yeats idejében. Bár ahogy nézem, új hősöket találtak azóta.

Plusz káröröm, hogy a magyar szurkoló még nem teljesen hülye, és hogy ezzel mennyire fel tudtuk bőszíteni a vendégeket... és egyeseket itthon is.

Niedermüller Péter: (...) Na pontosan ezért nem érdekel engem a magyar válogatott, szégyellhetjük magunkat. Ma este Budapesten jobb volt írnek lenni...

Ahogy az őszödi beszédnél, felháborodás most sincs bennem, sőt! Nem szeretem, amikor Fekete-Győrként hirtelen úgy tesznek, mintha a magyaroknak szurkolnának. Ez így sokkal autentikusabb, hihetőbb, egyenesebb. Álljanak csak szépen bele abba, hogy utálják az állampolgárságukat képző népet. Biztos bejön!”

Kép forrása: MTI/Illyés Tibor