A világméretű diktátummal; idegen, zavaros, polarizált üggyel; fura divathóborttal és az ír válogatottal szemben nemzeti csapatunk egységesen állva maradt (vicces, hogy ennek örülni kell), bár a The Irish Times beszámolója szerint Szalai Ádám a mezén lévő »respect«-feliratva mutatva szolidaritását fejezte ki az afroírekkel. Tisztelni végül is miért ne lehetne akárkit. Remélem, minket is tisztelnek még valamennyire, hiszen magukat is a Nyugat magyarjainak tekintették Yeats idejében. Bár ahogy nézem, új hősöket találtak azóta.
Plusz káröröm, hogy a magyar szurkoló még nem teljesen hülye, és hogy ezzel mennyire fel tudtuk bőszíteni a vendégeket... és egyeseket itthon is.
Niedermüller Péter: (...) Na pontosan ezért nem érdekel engem a magyar válogatott, szégyellhetjük magunkat. Ma este Budapesten jobb volt írnek lenni...