A nemzet helye a globális világban

„Talán azért, mert a közelgő eucharisztikus kongresszus zárómiséjét Ferenc pápa tartja, egyre többen foglalkoznak vele és tanításával. A közösségi médiában már áttekinthetetlen a különféle – többnyire negatív – megnyilvánulások száma. Az egyik vádpont a pápa globalizmusa. Erről már kimutattam (Magyar Nemzet, 2021. május 31.), hogy nézetei lényegében egybeesnek azzal, amit ma Magyarország képvisel. Ebben az írásban a Fratelli tutti enciklika alapján vizsgálom, hogy mi Ferenc pápa véleménye a nemzeti létről és kultúráról.

»Egy nép csak annyiban hoz gyümölcsöt és van jövője, amennyiben életet ad a tagjai közötti kapcsolatoknak és összetartozásnak; amennyiben nemzedékei és csoportjai között egységesítő kötelékeket hoz létre; és amennyiben megállítja a gondolkodást megzavaró örvényeket, amelyek egyre inkább eltávolítják egymástól az embereket.« Nem a magyar nemzet határmódosítás nélküli egyesítésének erkölcsi parancsa ez?

Az egyistenhit eleve univerzalista. Aki képtelen elhinni, hogy a világ, amiben élünk, csak úgy magától alakult volna ki, az egységességből – abból, hogy az általunk ismert mindenségben azonos felépítésű az anyag – egy okosan tervező Teremtő létére következtet. Ha minden ember Isten teremtménye, akkor mindannyian testvérek vagyunk. A testvériség nem egyformaság. Azonos a méltóságunk, de nem azonosak az értékeink. Nem úgy kell megélnünk az összetartozást, hogy saját gazdagságunkat feladnánk.

Az enciklika óv a túlzásoktól: a megsemmisítő globalizmustól és az elszigetelődéstől. A pápa rámutat, hogy „létezik az egyetemes iránti egyfajta hamis nyitottság is, ami azok felszínességéből fakad, akik képtelenek saját hazájuk jellegzetességeinek a mélyére hatolni vagy feloldatlan ellenérzéssel viseltetnek tulajdon népük iránt”. A pápa szerint gyökereinket szülőföldünk termőföldjébe és történelmébe kell mélyesztenünk. Éles ellentétben van ezzel Niedermüller Péternek az elmúlt napokban nagy port felvert kijelentése, akinek probléma, hogy nemzeti indíttatású tananyaggal tömik a diákok fejét.

A nemzeti létüket, saját kultúrájukat fontosnak tartó országok a globalizmussal szemben tehát bizton támaszkodhatnak Ferenc pápára, aki egyértelműen fogalmaz: a saját kulturális alapjaikon fejlődő országok az egész emberiség kincsei. Azt is tanítja, hogy csak akkor lehet valaki teljes értelemben vett személy, ha egy néphez tartozik. A lakóhelyünk és a nagyvilág között tehát van valami kulcsfontosságú: a nemzetünk, a hazánk.”