A magyar helyzetet elemeztem Ivy League egyetemnek

„Megtisztelő, hogy egy Ivy League egyetem folyóirata, a The Brown Journal of the World Affairs felkért, hogy elemezzem a mai magyar helyzetet, főként annak fényében, hogy a folyóiratba korábban olyan politikusok írtak cikket mint Jimmy Carter vagy Vaclav Havel. Magyarország és kormányfője Orbán Viktor egyre többször kerül címlapokra. De nem csak hírportálok és újságírók foglalkoznak egyre többet és egyre többször Orbán Viktor rendszerével, hanem politikatudományi szakértők és szaklapok is. Gondoljunk csak Ivan Krasztev és Stephen Holmes, A fény kialszik – A liberális demokrácia válságáról című könyvére, amiben a magyar helyzet elemzése kapja az egyik főszerepet.

Elsőkézből ismerve és átélve a rendszerváltás utáni Magyarország történetét, írásomban történetileg végigveszem, hogyan jutott az orbáni rendszer 2010-től fokozatosan a sokak által illiberálisként jellemzett állapotába. Ugyanakkor sok véleményformálóval és elemzővel ellentétben nem gondolom, hogy vissza kell térnünk a 2010 előtti állapotokhoz. Demokráciánk hajnalán, 1989-ben, egy intézményközpontú jogállamot hoztunk létre, amiben nem volt bátorsága a demokratikus felhatalmazással rendelkező politikusoknak meghozniuk bizonyos kritikus döntéseket hazánk szempontjából – inkább áthárították a felelősséget az intézményrendszerre, amely élt is a felkínált lehetőséggel. Mindeközben az állampolgárok politikai részvétele arra korlátozódott, hogy négyévente elmentek szavazni. Az emberek tehát nem voltak bevonva a politikába, az intézmények döntöttek a fejük felett. Az inga 2010 után viszont egyértelműen a másik, személyközpontú irányba lengett ki, politikusokon kívül ma másnak nincs beleszólása Magyarország sorsának alakulásába, az intézmények kiüresedett díszletek a játékban, amit Orbán Viktor irányít – például az Alkotmánybíróság, az ügyészség és a Médiahatóság kézivezérlésével.

A mi feladatunk a 2020-as évekre a kormány leváltása után egyrészt olyan középutat találni, amiben minden szereplő a neki járó szerepet játszhatja és nem többet, nem kevesebbet. A fékek és egyensúlyok intézményes rendszerének hatékonyan kell működnie, de a közügyekben való döntésért a politikusoknak kell vállalniuk a felelősséget. Másrészt át kell átalakítani a politikai részvétel jelenlegi rendszerét, amiben az állampolgárokat csak négyévenkénti szavazásokkal és álkonzultációkkal vonják be a politikai döntésekbe. A mai közélet ennél sokkal demokratizáltabb az internetnek, azon belül is a közösségi médiának köszönhetően. A választók ezen a felületen kommentelik be a kéréseiket, problémáikat, mi politikusok ezen keresztül kérjük ki a véleményüket, ezen a felületen posztoljuk a javaslatainkat is. A politikai döntéshozás intézményrendszerének ezzel lépést kell tartania, demokratizálódnia kell.”