A Jobbiknak nincsen keresnivalója az ellenzéki együttműködésben

„A június 15-én elfogadott törvénymódosítás nem »gumicsont« (Stumpf András), és nem csupán a »Nemzeti Cinizmus Rendszerének« »újabb hadművelete« (Schiffer András). A törvénymódosításban a legtisztább formájában megjelenik a magyarországi kormány elnyomó, kisebbségellenes, etnicista, ha tetszik, posztfasiszta vagy mikrofasiszta jellege.

A törvény megszavazásának üzenete egyértelmű: azoknak, akiknek a szexuális irányultsága a vélt többségi szexuális magatartással nem egyező, azok fogják be a pofájukat, ne mutatkozzanak embertársaik előtt, főként ne mutatkozzanak olyan módon, amely a polgártársaikat »elbizonytalanítaná« a szexuális orientációjukban, és senki se próbálkozzék azzal, hogy azokat a polgártársaikat, akik a homoszexualitásban, biszexualitásban, transzneműségben betegséget, devianciát, elkorcsosulást látnak, jobb belátásra bírják. A mondandó nyilvánvaló: csak ne »érzékenyítsen« itt senki senkit sem. Aki buzi, az buzi, s csakis buziként jelenhet meg – és ez elviselhetetlen, megbocsáthatatlan és fajidegen.

Cinizmusról itt már régen nincsen szó: a melegek elleni hecckampányok, az Országgyűlésben és a stadionokban rendre elhangzó buzizások, az azonos nemű párok örökbefogadásának ellehetetlenítése: ugyanabba az irányba mutatnak.

Amiként a cigányság elleni kirohanások, az alig álcázott antiszemita, és büszkén vállalt rasszista megnyilvánulások, a határon túli magyarok elleni kampányok, a börtönviseltekkel szembeni kirohanások, a menekültellenes gyűlöletkeltés értelmét is pontosan tudjuk, a következményeit viseljük. Senki sem kívánatos, akiről az a vélelem, hogy nem olyan, mint mi: ám kerüljön emberkereskedők kezébe, végezze prostituáltként (mint menekült gyermekek ezrei), fulladjon meg a tengerben vagy a négy fal között.

Ha az ellenzéki tömörülés az emberségnek bár a látszatát fent kívánja tartani, akkor nem pusztán bocsánatot vár a koalíciós társától, s kiváltképpen nem magyarázkodik, hanem még ma megszakítja a kapcsolatát a Jobbikkal.”