Szegény német demokrácia

„»Aki befogadja fél Kabult, Groznijt és Rakkát, az ne csodálkozzon, ha Ausztriában is hasonló állapotokat teremt« – jegyezte meg a minap a Facebookon Efgani Dönmez, az osztrák Zöldek egykori politikusa.

A török származású Dönmez annak kapcsán fakadt ki, hogy megöltek egy nőt Bécsben, és – mint írta – a tény az, hogy a legtöbb ilyen gyilkosságot külföldiek követik el Ausztriában. Külön is bírálta egykori pártját, és rámutatott: van az országban elég gyilkos, nem kell még többet importálni, és aztán az adófizetők pénzén egy életre elzárni őket.

Dönmez egyébként a híres német újságírót, néhai Peter Scholl-Latourt parafrazálta, ő ugyanis úgy fogalmazott, »aki befogadja fél Kalkuttát, az nem menti meg Kalkuttát, hanem maga válik Kalkuttává«. A figyel-meztetés Németországban is aktuális, hiszen nem csak az osztrák Zöldek kerültek távol a valóságtól, sőt.

A szerző megjegyezte, sok szerkesztő titokban biztosan bánja, hogy azok az emberek is szavazhatnak, akiknek a véleménye »téves«, és ha az átlagemberek is olyan széles látókörűek lennének, mint a liberális újságírók, nem kellene folyton sulykolni beléjük, hogyan kellene szavazniuk.

Felidézte, egymást érik az áhítatos főcímek, a Tagesspiegel még azt is felvetette, hogy az ország talán még nem áll készen Baerbockra. Mintha egy társadalom érettségét abban kellene mérni, megszavazza-e a liberális újságírók kedvenc politikusát.

A liberális elit erejét jelzi, hogy az állítólagos néppártok is a kegyeiket keresik. A CDU/CSU-ban úgy számolnak, hogy jó eséllyel a Zöldekkel tudnak majd kormányt alakítani, de ha tovább csúsznak lefelé a lejtőn, lehet, hogy ők már eleve ki is maradnak az egészből. A balliberálisok egymást azért mégiscsak jobban szeretik, mint a jobbközép néppártokat, bármennyire igyekeznek is azok törleszkedni hozzájuk Európa nyugati felében.”