A sörözés ideje

„Felháborít a kormányzati kommunikáció, akarom mondani: a propaganda. Pláne, ha manipulált információk vesznek körül. Mert mi más lenne, ha maga a miniszterelnök ül ki a kedvenc teraszára benyomni egy pofa sört, bizonyítván, a járvány egy múló fájdalom, máris visszakaptuk életünk egy darabját.

Amikor sajnálatos módon már minden második-harmadik család elszenvedője a vírus okozta fertőzésnek, és ennyi embert érint a XXI. század első nagyszabású kataklizmája, vajmi kevés a kormányzati dicsekvés, az önfényezés. Ahogy Váci Mihály írta Még nem elég! című versében: »A jószándék kevés! / Több kell. Az értelem!« És valóban. Ez utóbbi kellene, hogy a laikus ember ne vesszen el az olykor torzított számok útvesztőjében, általános műveltséggel is megértse a bonyolult virológiai összefüggéseket.

Nem felelősöket keresek, csak remélni szeretném, az említett százezrek iránt valahol mélyen létezik a társadalmi együttérzés és felelősségvállalás, és nem csupán közöny, az »engem nem érint« elutasítás. Mert ez láthatóan ránk vár, a polgártársakra. A törzsi üléseknek ugyanis mintha nem terjedne ki figyelme az ilyesféle »apróságokra«. A vészhelyzeti státus mintha az érzelmi megnyilvánulásokat nem ismerné. Ne legyen igazam, de lesz ez még tovább is, egészen a választásokig. Mégis reménykedem, a piszkos politikai játszma mégsem teszi elátkozottá a járvány diktálta ellenzéki előválasztást.

Én nem tudok önfeledten ünnepelni a számokhoz kötött nyitás láttán. És ez egészen addig tart, amíg azt nem hallom: immár egyetlen honfitársunknak sem kellett meghalnia a vírus okozta fertőzésben. Ha így lesz, magam is iszom majd egy sört, követve a miniszterelnököt.”