„Közeledik a kormányváltás. Több mint egy évtizednyi, egyre durvuló Orbán-önkényt követően kezd végre körvonalazódni egy olyan mértékű társadalmi elégedetlenség, mely képes lehet elsöpörni ezt az avítt pártállami rendszert. Eközben a Fidesz köré épülő politikai pólussal szemben egyre inkább összeforr az ellenzéki pólus is. Minden feltétel adott, hogy a NER hamarosan véget érjen.
Tudom, az elmúlt tizenegy év alatt alig maradt olyan társadalmi csoport, melybe legalább egyszer ne rúgott volna bele az állampárt. Mindenki emlékezhet arra, mit művelt a jelenlegi kormány járványügyi intézkedések címén. Amikor már a felvilágosult világ rég a járvánnyal foglalkozott, akkor a kormányzati kommunikáció még mindig menekültválságról és felfújt médiacirkuszról hadovált. Miközben már hazánkban is megjelent a vírus, az operatív törzs hivatalosan arra biztatott sokáig, hogy védőfelszerelést senki se használjon, aki nem beteg. A gazdasági mentőcsomagokból valahogy elsők között jutott Mészáros Lőrinc szállodáinak a felújítására, és a focicsapatok játékosainak irreális fizetésére, miközben a társadalom nagy része a mai napig sem látott egyetlen fillérnyi állami segítséget sem. Talán azt sem felejtette el még senki, hogy az ellenőrizetlen pénzszivattyúkként működő kaszinók sokkal tovább tarthattak nyitva, mint bármilyen más vendéglátóipari egység. Azt is nehéz lenne elfelejteni, hogy a legkritikusabb ponton az amúgy is teljesen kivéreztetett egészségügy területéről egyoldalú szerződésmódosítással elüldöztek több mint 4000 orvost és ápolót. Nemrég az egyetemek nagy részét teljes tulajdonukkal átadták az Orbán barátai részvételével frissen létrehozott alapítványoknak. A friss élmények is hosszan sorolhatóak még, de hogy azt is megértsük, miért lenne fontos egy női miniszterelnök hazánkban, ahhoz kicsivel messzebbre is vissza kell nézzünk az időben.
Orbán Viktor maga köré épített rendszere sokszor tette egyértelművé, hogy szexista és lenézi a nőket. Most nem csupán arról a szóhasználatról beszélek, amivel Karikó Katalint »leasszonyságozta« a kormányzati kommunikáció. Emlékszem, a miniszterelnök már nagyon régen egyértelművé tette, hogy ő »nőügyekkel nem foglalkozik«. Ez nyilván nem véletlen nyelvbotlás volt, hanem Orbán rendszerének egy fontos alappillére.”