Pünkösd napján Istenből hatalmas szeretet árad ki

„Szokott imádkozni?

Hogyne, minden este. Olyankor két-három lélegzetvétellel, majd szünettel a legnagyobb szeretet árad ki belőlem a Teremtő és Jézus Krisztus felé. A kezem, mint egy kisgyermeké, a fejem mellett van kitárva, a tenyeremet pedig az ég felé tartom, és egy idő után simogatáshoz hasonló érzést érzek rajta. Pünkösd napján Istenből és Jézus Krisztusból hatalmas szeretet árad ki.

Gyerekkora óta imádkozik?

Persze, római katolikus vagyok. Amikor gyermek voltam, Tatabányán és Tatán rendszeresen jártam templomba az unokatestvéremmel. Viszont nem nagyon figyeltünk a misére. Más dolgunk volt: fölváltva pumpáltuk a levegőt az orgonába.

Ministrált is?

Nem, a gyermekeim viszont igen. Itt, Ráckevén.

Nem kerülték el a tragédiák és a betegségek: még gyermek volt, amikor az édesanyja meghalt, Önnek pedig kétszer volt szívrohama, és egy időben tbc-vel küszködött. A hite mennyire tudta átsegíteni a holtpontokon?

Ezt általánosítanám. Nem kell feltétlenül vallásosnak lenni, mert a hit önmagában is mindig segít átlendülni a nehézségeken. A legfontosabb az, hogy valamiben higgyen az ember, mert az erősíti az önrezgését. A pandémia alatt az emberiséget elárasztotta a félelem, ami a legveszélyesebb dolog. Ebben az állapotban az ember önrezgése öt hertz, a boldog emberé ötven hertz. Tudományos kutatások nem mutatják ki, de nekem meggyőződésem, hogy az emberek azért kapják el a koronavírust, mert a félelem miatt alacsony az önrezgésük. Pedig a „betolakodónak” húsz hertz fölött már esélye sem lenne.

Ön nem fertőződött meg?

Nem. Tavaly március 11-én, amikor a kormány kihirdette a veszélyhelyzetet, az első dolgom az volt, hogy a feszületet kitettem az ajtómra, és ezáltal meghívtam Jézust az otthonomba. Megígértem neki, hogy itt mindig szeretet fogja várni. Megkértem, hogy védje meg a családomat. És bizony azóta sem fertőződött meg a családban senki.

Önt beoltották?

Igen, a kínai vakcinával. A hagyományos eljárásban bízom. Az orosz Szputnyik V-t szerettem volna megkapni, de akkor nem volt olyan. A Pfizert is felvehettem volna, ha elmegyek a dél-pesti kórházba, de nagyon tartottam az emberek felelőtlenségétől: hogy majd hosszú, kígyózó sorokban fognak várakozni. Így aztán Ráckevén oltottak be a kínai Sinopharmmal. A gyanúm beigazolódott, ugyanis később kiderült, hogy egy nálam idősebb barátom ugyanazon a napon elment a dél-pestibe, és a Pfizer mellett a Covidot is megkapta. Szegénykém alig élte túl. Eszerint én is veszélynek lettem volna kitéve – vagy mégsem, mert az önrezgésem magas, ezért nem valószínű, hogy elkapom a vírust.

A pandémia alatt mit tudott bepótolni, amire korábban nem jutott ideje?

Nagyon szeretnék horgászni, de kevés időm van, mert rengeteget dolgozom. Forog A mi kis falunk című sorozat, péntekenként pedig a Reviczkyvel az erdőben felvételei zajlanak. Szerencsére olyan telefonom van, amivel stúdióminőségű hangfelvételeket tudok készíteni, így itthonról narrálok rövidfilmeket, és filmalámondásokat veszek fel. Ez olyan sok időmet leköti, hogy a színházba már időm se lenne bemenni. Természetesen önkéntesen vállaltam a bezártságot, a kezdeti időkben mégis nagyon nehéz volt, mert hirtelen »nyugdíjasérzés« öntött el. Előfordult, hogy az udvarból sem akartam kimenni. Most viszont mindennap dolgozom.

A Krisztus inge című film próbafelvételén is jártam, amelyet a készítők az idei budapesti eucharisztikus kongresszusra szánnak. Az alkotás az ötvenes évek azon időszakát idézi fel, amikor az ÁVH brutális támadást indított a hazai szerzetesrendek, egyházi közösségek, a kereszténység ellen. Nagyon jó szerepet játszottam volna benne, de sajnos nem tudtam igent mondani a felkérésre, mert olyan sok munkám van.”

Széchenyi István imáját Reviczky Gábor előadásában itt tudja megtekinteni: