Kössük ezeket az érzeteket most a kereszténység vallási lendületéhez. Mit is ünneplünk Pünkösdkor? Az igényes krisztuskövető az ünnep jelenségében rétegeket ismer föl, amelyeket külön-külön és együtt is átélni igyekszik.
Nincs vallási ünnep, amely valamiképpen föl ne venné az esztendő ütemét, az ezen a bolygón és ilyen messze a Naptól pont ennyi napból álló évnek a lüktetését, a Logoszhoz idomuló logikáját.
A Pünkösd alaprétege egy tavaszvégi-nyáreleji örömfelfakadás: amit az év átellenes részén elültettünk, amibe azóta is munkát és imádságot fektettünk, ami a sötétség és hideg idején is hordozta a reményünket, most egy csapásra teremni kezd. Nemcsak virág van többé, hanem megjelenik a gyümölcs is.”