Legyünk csak összeszerelő ország!

„Fölöttébb elterjedt, mégpedig manapság az ellenzéki pártokban és a független médiában is, hogy nem jó a rendszerváltás óta eltelt három évtizednek az a fejlődése, amelynek során Magyarország »összeszerelő országgá«, a legfejlettebb országok nagy cégeinek bedolgozójává, illetve termékeik (elsősorban autóik) összeszerelőjévé változott ahelyett, hogy a magyar ipar önállóan, saját élenjáró termékeivel lépne fel a világban. Akik ezt képviselik, azoknak szemmel láthatóan nem tetszik, hogy a nemzetközi termékláncokban és innovációs láncokban a magyar gazdaságnak egyfajta köztes, követő pozíció jut.

Nem mindig volt ez így. Voltak évtizedek, amikor a magyar ipar nem nyugat-európai multik termékeit szerelte össze, hanem saját fejlesztésű termékekkel tudott piacra lépni, és féltermékeket is saját végtermékgyártóknak szállított. Ebben az időben saját fejlesztésű, illetve licencek alapján előállított termékekkel árasztottuk el a piacokat. Melyeket? Hát a KGST-piacokat, mert másutt e feldolgozóipari termékeket nem tudtuk jövedelmezően értékesíteni.

Igen, a KGST, illetve az egykori szocialista országcsoport regionális autarkiát megcélzó fejlesztéspolitikája a szovjet ötéves tervek iparfejlesztésével kezdődően a legfejlettebb gazdaságok uralmától való megszabadulásra, önálló fejlesztési alternatíva kialakítására törekedett.

Tetszik, nem tetszik, a nemzetközi technológiai fejlesztésnek a huszadik században kialakult néhány centruma – az Egyesült Államok, Nyugat-Európa és Japán, és a tőlük kiinduló innovációs láncokba mások csak követőként tudtak bekapcsolódni. Azoknak sikerült a felzárkózás, akik a követés minél magasabb szintjén tudtak bekapcsolódni, s néhányukból idővel magukból is a centrum része vált, amire Dél-Korea és Tajvan lettek a legjobb példák. A perifériából a felzárkózás során a gyártás és kereskedelem terén – de nem az innovációban – a centrum részévé válni Olaszországnak, Finnországnak, Írországnak, Spanyolországnak sikerült, másnak nemigen.

Az egykori szocialista országok közül Európában Észtország és Lengyelország jutott a legtovább, teljes mértékben elfogadva az innovációs és termelési láncban a multinacionális cégek beszállítójaként, illetve összeszerelőjeként elérhető pozíciót, míg az ezzel szemben látványosan idegenkedő Szlovénia fokozatosan lecsúszik az országok versenyében. Szlovákia Dzurinda miniszterelnöksége idején, az Ivan Mikloš irányította gazdaságpolitikával kezdte meg a felzárkózást.”