„Aki végignézi a Downing Street 10 naptárát, láthatja, hogy meglehetősen nagy elánnal látott neki a visszanyert függetlensége kihasználásának az angol kormány. Boris Johnson a világ minden sarkából sok vendéget fogadott és sok tárgyalást folytatott. A brexit óta mégis a magyar kormányfő volt a második európai vezető, aki felkereste Londonban, előtte két héttel csak az ír miniszterelnök járt Johnsonnál személyes találkozón.
Ez a kiemelt angol figyelem több szempontból is fontos. Egyrészt elismerés a tizenöt éve kormányzó Orbán Viktor személyének. Másrészt összekacsintás a baloldalivá lett Európai Néppárt kritikusával. Johnson Konzervatív Pártja már egy bő évtizede szakított a szebb napokat is látott Néppárttal. Harmadrészt reálpolitika, ugyanis Európában kevés kormány vészelte át stabilan a koronavírust: Merkel távozik, Macron megbukhat, a spanyol, olasz vagy osztrák kormányok jövője bizonytalan. Egy olyan vezetőt fogadni, aki előreláthatóan még hosszú távon befolyásos marad, sokkal ésszerűbb, mint átmeneti »fontos embereket«. Negyedrészt a találkozó a Visegrádi Négyek felértékelődését is mutatja, ahogy azt a brit miniszterelnöki hivatal közleménye is egyértelművé teszi. A tények makacs dolgok, de sokszor lassan válnak közismertté: a visegrádi országok kereskedelmi volumene Németországgal nagyobb, mint franciáké. A brexit utáni Egyesült Királyságnak hiba lenne lemondania a kétezerhúszas években ígéretes fejlődést ígérő régióról. Londonnak is fontos a V4.
Július 1-től Magyarország veszi át az országcsoport vezetését, s így formálisan is képviselőjükké válik a magyar kormányfő. De Londonban tudják azt is, hogy Budapest és magyar kormányfő már most a visegrádi együttműködés motorja. Boris Johnson és Orbán Viktor pénteki találkozója tehát nem udvariassági látogatás, hanem a közép-európaiak és a britek Nyugat-Európa nélküli, közvetlen jövőbeli együttműködésének alapítási dátuma volt. Folytatás legközelebb Budapesten?”