„2005 óta lényegében semmi közöm a Fideszhez, és rohadtul nem akartam kétharmadot. (Erről még 2010 előtt nyilvános viták sokaságát folytattam). Ennek ellenére a mai napig kísér korábbi időszakom: egyrészt mert jóakaróim sokasága rendszeresen emlékeztet rá, ha valami rosszat akar mondani rólam, másrészt nekem okoz folyamatos kihívást, hogy a jelen tükrében mi az, amivel a korábbiakból egyetértek (van ilyen bőven), és mi az, amivel nem (ilyen is van).
Azt viszont elámulva nézem, hogy olyanok, akik a NER beállta után állami posztokon tespedtek, vagy pártrendezvényeken bohóckodtak, esetleg Kötcsén hajbókoltak, a köldökzsinór elvágását követően hirtelen megvilágosodtak, és ma született gyurcsányistaként osztják az észt, hogy miként kell függetlennek, Fidesz-ellenesnek, rettenthetetlen ellenzékinek lenni. Azt írja a jóember, miután panaszkodott egy sort, hogy lapja, a Magyar Hang munkatársai nem léphetik át az televízió küszöbét, hogy »aki meg akarja ismerni, hogy hová tart az ATV, az kukkantson rá az online portáljukra, vagy nézzen meg egy epizódot az Öt című műsorukból, és érteni fogja«.