Kilépni a ketrecből

„A kapitalizmus sok jót tett az emberiséggel. Felemelte a polgárságot, a burzsoát, lenyomta a citoyent. Más minőségű életmódot teremtett. Az ipari forradalmak hihetetlen technikai fejlődést produkáltak. Ám a társadalmak szociális kettészakadása, a szegénység és gazdagság közötti szakadék beláthatatlan. És lassan eltűnik az ember, a humán lény, aki mind bizonytalanabbul mozog a maga teremtette antihumánus világban.

Történelmi sikerét a kapitalizmus rugalmasságának, alkalmazkodó képességének köszönheti. Képessége a termelés forradalmasítása, de a fogyasztás manipulálása, az ellene fellépők politikai befolyásolása, a kompromisszum-készség is. Németország Szociáldemokrata Pártja 1959-ben Bad Godesbergben fogadta el a demokratikus szocializmus programját: elvetette az osztályharcot, a forradalmat, a marxizmust. Azt mondta: a szocializmus valamennyi társadalmi osztály és réteg demokratikus együttműködése során reformokkal valósul meg. Az SPD a nagytőke számára is kormányképes lett. Alapja a tőke és társadalom közti békének, amely a történelembe tolta Hitlert és Európa vezetőjévé emelte a kapitalista, demokratikus Németországot. Bizonyította, hogy bár a kapitalizmus meg tud élni autoriter rendszerekben is, de kedves ágyasa a polgári parlamentarizmus. E viszonyt csak a nagy világválság rengette meg életveszélyesen, fejlődése azóta töretlennek tűnik. A kapitalizmus Achilles-sarka a kényszeres növekedés. Mára világossá lett: a profithajsza mind gyorsabb ütemben zabálja fel a Földet a pusztulásig.

Létezhet posztkapitalista gazdasági-társadalmi berendezkedés? Vagy örök, ami van? Megoldhatatlannak tűnő kérdés, mert a kiutat keresők maguk is a kapitalizmus termékei. Pedig, hogy kiléphetünk ebből a ketrecből, azt nem vethetjük el. Az már csak fintora a történelemnek, hogy ma Magyarországon a polgári demokráciáért, a szabad piacgazdaságért kell küzdeni. Ez a közvetlen politikai cél pedig látenssé teszi még a szabad gondolkodást is arról a világról, amelyért annak idején Chicagóban megkezdődött a sok tévutat bejárt küzdelem.”