Erre jön Karácsony Gergely, akinek, úgy látszik, nosztalgiája van a kilencvenes évek és a 2008 utáni évek iránt,
és sürgeti, hogy csak azért is vegyen fel hitelt a kormány.
A kormány szerint viszont az unis hitel azonban egyáltalán nem olyan kedvező, legalább 2050-ig nyögnénk a visszafizetését, hét százalékkal növelné az államadósságot, ráadásul szerintük nem is lehet olyasmikre költeni, amire Karácsony költené. Mert ő egyszerűen felélné, szociális költekezést rendezne belőle, azaz szórná a pénzt a választóinak.
Az a pénz, amit Karácsony osztogatni akar, nem létezik. Délibáb. Virtuális fizetőeszköz. Vissza kell fizetni. Ha az újraindításra akarná költeni Karácsony, egy fokkal jobban megérteném. De nem, ő segélynövelésre, bérnövelésre, rezsicsökkentésre, lakástámogatásra költené, azaz abba a hitbe ringatná az embereket, hogy ez a pénz van, és jár. Aztán amikor vissza kellene fizetni és jönnének a megszorítások, akkor széttárná a karját, hogy a csúnya neoliberális kapitalista világrendszer vagy az Orbán ki akar minket zsigerelni. Hogy mi lesz később? Az mindegy, csak váltsuk le a kormányt, aki nem adja oda az emberek pénzét! Ami igazából nem az övéké.
Karácsony kádárista reflexekből táplálkozó javaslata ffelelőtlen és életveszélyes. Az derül ki ugyanis belőle, hogy az ellenzék, ha kormányra kerülne, azonnal adósságba verné az országot, hogy demonstrálja szociális érzékenységét. Akkor pedig jönne az új, több évtizedes eladósodás és a külpolitikai mozgástér csökkenése. És kapnánk a nyakunkba egy kellemes, baloldali típusú, szakértői válságkezelést. Úgy látszik,