„Nyelvvizsga-bizonyítványt szkenneltem a minap egy ismerősömnek. Egy középfokút francia nyelvből és egy felsőfokút angolból. Ismerősöm ugyanis doktori iskolába jelentkezik, ott pedig követelmény, hogy a jelentkezési lappal e két dokumentumot is benyújtsa elektronikusan. Így van ez már évek óta idegennyelvi ismeretekben amúgy erősen deficites hazánkban.
PhD, vagyis Philosophiae Doctor, a filozófia tanítója. Karácsony Gergely is az szeretett volna lenni, mielőtt felcsapott botcsinálta politikusnak. De volt egy kis bibi a történetben, mégpedig az, hogy nem éppen kettő, de egy nyelvvizsgája sincs a szerencsétlennek. Így aztán – velem egyetemben – sokan azt sem értik, hogyan kapott diplomát az ezredfordulón, de az aztán végképp felfoghatatlan, milyen pozitív megkülönböztetés – diszkrimináció! – kellett ahhoz, hogy PhD-hallgató, sőt egyetemi adjunktus lehessen. Most pedig a hírek szerint azt akarja ismét elhitetni az ő népével, hogy kellő bölcsességgel és élettapasztalattal rendelkezik a miniszterelnöki hivatáshoz. Pedig egyszer már ebbe belebukott. Ugyanolyan csúfosan, mint a doktori iskolába.
Föltehetjük persze a kérdést, miért ne lehetne valaki nyelvtudás és doktori fokozat nélkül miniszterelnök. Nem volt ez soha előírt követelmény. Barátom mesélte a minap, hogy az ötvenes években édesanyja a nagyapjával sétált a Körös partján, amikor szembejött velük a halász. Köszönj szépen a mérnök úrnak, mondta a kislánynak az apukája. Kisvártatva megjelent a gáton az erdőkerülő. Üdvözöld, kislányom, a doktor urat, súgta halkan az öreg, és megemelte a kalapját. A flancos állami és kormányzati pozíciókban pedig a nép egyszerű gyermekei ültek a Karácsonyék által mostanság is oly bőszen hangoztatott esélyegyenlőség jegyében.”
Nyitókép: Isza Ferenc / AFP