Az európai dzsihadizmus rémálma

„A legutóbbi franciaországi terrortámadást követően nyugalmazott és aktív katonatisztek egy csoportja nyílt levelet fogalmazott meg, amely az egyre inkább elszabaduló iszlamista erőszak miatt megkérdőjelezi a vezetők alkalmasságát és az eddigi terrorizmusellenes intézkedések hatékonyságát. A levelet eddig 23 ezren írták alá. A kiáltvány szerint a veszély napról napra nő, a francia értékeket tagadó szélsőségesek és a mögéjük a rasszizmusellenesség és különféle szabadságjogok jelszavaival felsorakozó csoportok és szervezetek bomlasztó tevékenysége az országban háborús helyzetet okoz. François Lecointre vezérkari főnök a levél megfogalmazóinak felelősségre vonását helyezte kilátásba.

Jean Castex miniszterelnök szerint az elmúlt fél év terrorcselekményeit elszigetelt, a hírszerző szolgálatok előtt ismeretlen egyének hajtották végre, akiknek radikalizálódása nem volt egyértelműen köthető terrorista hálózatokhoz. Motivációjukban a közös pont, amely összeköti a támadásokat, a vallás védelme a vélt vagy valós támadásokkal szemben. Jóllehet dzsihadista szervezetekkel való kapcsolat árnyéka – a Samuel Patyt meggyilkoló csecsen Abdullah Anzorov kivételével – nem vetül az elkövetőkre, tettük mégsem jellemezhető elszigeteltnek. Gilles Kepel francia iszlámszakértő idén megjelent A próféta és a pandémia című könyvében napjaink iszlamista terrorizmusának »atmoszférikus« jellegére hívja fel a figyelmet. Az általa kreált kifejezéssel azt kívánja érzékeltetni, hogy a globális politika színterén elhangzó kijelentések és szimbolikus jelentőségű cselekmények miként motiválják az egyénileg elkövetett dzsihadista cselekményeket és a diaszpórában élő közösségek közötti véres összecsapásokat.

A rambouillet-i rendőrőrs elleni támadás óta a migráció kérdése ismét a politikai viták középpontjába került. Macron elnök tanácsadói és politikai szövetségesei közül egyre többen hangsúlyozzák migrációs politikájának hiányosságait, s erősödik azoknak a hangja, akik közvetlen kapcsolatot látnak a terrorizmus és a bevándorlás között. A radikalizálódott bevándorlók egy részét a migrációval kapcsolatos elvárások kudarca, a frusztráció, a düh és az agresszióra buzdító dzsihadista ideológia terrorcselekményekre sarkallja, melynek célpontjait ma már jellemzően Európában keresik.

A mentális zavar az erőszakba torkolló radikalizálódás egyértelmű kockázati tényezője, amely az elmúlt évek migrációs hátterű terroristái esetében meghatározónak bizonyult, s amelyet a Covid–19 miatti izoláltság és az internetes tartalmakra utaltság tovább súlyosbíthat.”