Előre az internacionalizmus útján

„Voltak feszültségek, vannak nézetkülönbségek, amelyek zöme a múltból fakad, abból táplálkozik. A szocializmus ma még nem tudta mindezeket a problémákat feloldani.” Ezek voltak Grósz Károly gondolatai a magyar szempontból totális kudarccal végződött 1988-as aradi Ceausescuval való találkozás után. A kommunista magyar főtitkártól ennyi tellett a magyarellenes nacionál-kommunista diktatúra, az erdélyi falurombolás időszakában, amikor Budapesten több mint 100 ezren tüntettek a román követség előtt, tiltakozva az erdélyi magyarság megsemmisítését célzó román törekvés ellen. A kommunista internacionalisták számára a nemzeti kisebbségek ügye csak egy múltból örökölt, kellemetlen, lezárandó ügy volt. Olyan, mint egy vízhólyag az ember talpán, ami zavaró, kicsit fáj is, de kenegetni kell és idővel elmúlik.

Valahogy ez jutott eszembe a Momentum erdélyi magyarokat megszólítani akaró kampányfilmje kapcsán. A Gyurcsány-fiúk tetézték a grószi dialektikát, amikor a külhoniakat képviselni akaró momentumos jelölttel, Tomos Endrével egy terjedelmes interjú jelent meg az erdélyi Transindexen.

A magyar érdekekkel szemben román és szlovák jelölteket támogató „Romentum” jelöltje most történetesen magyar, de a fiatalember nem lehet könnyű helyzetben. Bizonyára tisztában van azzal, hogy szerepvállalását követően, azzal a Vadai Ágnessel, Szabó Tímeával, Gréczy Zsolttal került egy táborba, akik a külhoni magyaroktól féltik a maszkokat, a vakcinát, és folyamatosan ellenük hergelnek, uszítanak. Jó kérdés, hogy mi visz rá egy Székelyföldön születtet magyar fiatalt arra, hogy egy ilyen baloldali pártban, a 2004. december 5-i nemzetárulás karmestere, Gyurcsány Ferenc védőszárnya alatt akarja a külhoni magyarok érdekeit képviselni A választ nem tudom, de ne feledjük, hogy a román kommunista pártnak „remek” magyar káderei voltak, vagy a magyarországi kommunisták közül többen is az elcsatolt területeken születtek (Kun Béla, Rákosi Mátyás, Gerő Ernő, Kádár János).

A mai baloldal nemzetpolitikája semmiben nem különbözik a kommunistákétól, a nemzeti kisebbségeket mindegyikük kellemetlen tehertételnek tekinti. A globalizáció korában a lényeg ugyanaz, nincs szükség a nemzetekre, csak a könnyen formálható és irányítható tömeg kell.

Az ifjú kommunista momentumos „bozótharcos” az interjúban hitet is tesz az internacionalizmus mellett. Arra a kérdésre, hogy hibának tartja-e, hogy elnöke Fekete-Győr András korábban az USR-PLUS-ra, azaz román pártra való szavazásra buzdította az erdélyi magyarokat azt válaszolta, hogy nem, mert a Momentum és az USR ugyanannak az európai pártcsaládnak a tagjai. Így már mindjárt minden más, minden érthető. Ha európai szintű szövetségesről van szó, az mindjárt fontosabb annál, hogy itt egy magyar ügyről van szó. Legfeljebb annyi kifogásolni valót talált, hogy „kifinomultabban lehetett volna kommunikálni”, ami lefordítva azt jelenti, hogy ügyesebben kellett volna hazudni, megtéveszteni, az igazi szándékot, a magyar érdekképviselet gyengítését leplezni.

Azonban az ifjú baloldali képviselőjelölt komoly reálpolitikusi képességeiről is tanúbizonyságot tesz, mert nagylelkűen kijelenti „elismerjük az RMDSZ-t az erdélyi magyarok legitim képviselőjeként”. Gondolom ezt olvasva Kelemen Hunor szívéről is nagy kő esett le, nem gyötrik tovább kétségek afelől, hogy Tomos Endre elismeri-e pártját vagy sem. Most már csak az a kérdés, hogy Gyurcsány Ferenc kit és mit ismerne el és minek!

Ahogy én látom a lényeg az, hogy érdemes minden a külhoni magyarságot megosztani és elbizonytalanító akaró kísérletet nyugodtan fogadni és a helyén kezelni. A Fidesz vezette kormány az elmúlt több mint 10 évben és azt megelőzően, 1998-2002 között is bizonyította, hogy egységes magyar nemzetben gondolkodik és szívén viseli a határon túli magyarság ügyét. Soha ennyi, a magyar megmaradást segítő támogatás, gyakorlati intézkedés (egyszerűsített honosítás, szavazati jog), nemzetközi kiállás nem irányult határon túli magyarság felé, mint az elmúlt években.

Végezetül pedig csak annyi, érdemes mindig fenntartással fogadni azokat a magyarországi politikusokat, aki azt szeretnék, hogy „a magyar közösségek autonómiát élvezzenek, nem csak a többségi társadalommal szemben, hanem Budapesttel szemben is”. Ennek az üzenetnek a lényege ugyanaz, mint a kommunistáké volt: a kisebbségi kérdés az adott ország belügye, azok majd megoldják, abba az anyaországnak nem kell beleszólnia. Idővel minden megoldódik, és majd lehet felhőtlenül és gondtalanul „együttműködni” a brüsszeli bürokratákkal egy olyan hamis multikulturalizmus jegyében, amelyik befogadná az illegális migránsokat, de nem törődik az őshonos nemzeti közösségekkel. Soha többé baloldal!