Egy időszerű könyv: A gender-elmélet kritikája

„Szilvay Gergely A gender-elmélet kritikája (Alapjogokért Központ, 2020) c. könyve kulturális szempontból az évtized egyik legfontosabb magyar nyelvű kiadványa. Ma már nemigen van olyan honfitársunk, aki valamilyen formában ne hallott volna a gendereszmékről. Talán a médiában olvasott az ikonikus témákról, vagy a munkahelyén érzékenyítették, esetleg a Netflix »ébresztette fel«, de az is lehet, hogy épp fordítva: a jobboldali sajtó szembesítette azokkal az ijesztő jelenségekkel, amelyeket ez az ideológiai trend tőlünk nyugatra produkál. Legtöbben azonban kevés valódi érvet és intellektuális kapaszkodót kapnak ahhoz, hogy mélységében megérthessék, mi is történik a világban a nemek körül. Szilvay Gergely könyve ebből a szempontból mérföldkő.

A Mandiner főmunkatársaként dolgozó történész, politikatudós, újságíró négyszáz oldalas kötetben járja körül, hogy miről is szól a gender-elmélet, és miért szükséges a bírálata. Szilvay monográfiája nem csak hiánypótló, de fajsúlyos mű. A könyvhöz kapcsolt bibliográfia önmagában negyvenhét oldalas, és a főbb művek szerzőinek érvei meg is jelennek a könyv lapjain. Ennek ellenére a kötet nem elefántcsonttoronyban üldögélő tudósoknak szól, hanem szinte mindenkinek, akit mélyebben érdekel ez a téma. Ebben az esetben komoly előnyt jelent, hogy olyan társadalomtudós írta, aki egyben újságíró is, mert annak ellenére végig fenn tudja tartani az érdeklődést, hogy tudományos kutatásokra támaszkodva nehéz intellektuális, társadalmi és lélektani kérdéseket fejteget.

A könyv szerkezete lehetővé teszi, hogy aki nem szeretne végigolvasni egy ilyen hosszúságú könyvet, az is tudjon csemegézni belőle, mert a tárgyalt huszonegy téma szinte mind önmagában is megáll. Akit például csak a transzneműség biológiája érdekel, az megtalálja az erről szóló fejezetben a legfontosabb információkat. Akit az érdekel, hogy vajon a homoszexualitás veleszületett-e, szintén talál egy fejezetet, ami erről szól. Hasonlóképpen az interszexualitásról vagy a poliamóriáról, vagy arról, hogy van-e egyenlőség a különböző családmodellek között, vagy bizonyítható különbség a férfiak és nők működése között. Szinte minden forró témáról van egy külön fejezet. Ezzel együtt szerintem érdemes a könyvet elejétől a végéig elolvasni, mert a sok töredékből áll végül össze az a masszív bírálat, amelynek a prezentálására a szerző vállalkozott.

Szilvay könyve abban különbözik az általános jobboldali diskurzustól, hogy tudatosan kerüli a gender-elmélet elnagyolt vagy gúnyos ábrázolását, és nem akar könnyű diadalt aratni, noha az első pillanattól egyértelmű, hogy nem az elmélet szenvtelen és távolságtartó vizsgálatát, hanem annak cáfolatát tűzte ki célul. Méltányos bírálatra törekszik, nem a leggyengébb, hanem a legerősebb érvek ellen megy, de valódi veszélyt lát a gendereszmékben és keresztbe akar feküdni előttük. Szilvay könyörtelenül rámutat az ellentmondásokra, és nem hagy ki egy-egy halálos szúrást sem, ha megnyílik erre a lehetősége. Az állásfoglalása egy pillanatig nem kérdéses. Emiatt ez egy nehéz könyv azoknak, aki magukévá tették már a gender-teóriák valamelyik központi gondolatát.”