Az „európai magyar” Kőbányán

„Érdekes kiadvány került a kezembe minap. A címlapon az állt, hogy Európai magyarok, de belül semmi európai nem volt, csak rengeteg ronda hazugság Budapest két olyan kerületéről, amely nagyon nem érdemli meg. Meg Gyurcsány Ferenc. A füzetkét olvasva az a kép alakulhat ki a gyanútlan olvasóban, hogy bizony Kőbányához és Kispesthez képest Pripjaty egy ötcsillagos üdülőfalu: a házak lerobbantak, a közbiztonság gyalázatos, az utcákon tenyészik a bűn, a rendelők, kórházak romokban, az itt élők rettenetes egészségügyi ellátásban részesülnek – ha egyáltalán. Mindez Arató Gergely tollából, aki az »európai magyarok« (korábbi nevén Gyurcsány Ferenc) színeiben indul az országgyűlési választáson. Néhány tömör mondatban elmondta – lesújtó – véleményét a kőbányai és kispesti orvosokról, mentőkről és ápolókról, rendőrökről, tűzoltókról és közterület-felügyelőkről, a városvezetőkről és végeredményben az itt élőkről. A terület baloldali politikusai – köztük Burány Sándor országgyűlési képviselő – még nem emelték fel a szavukat azok védelmében, akiket képviselnek.

Büszke kőbányai vagyok, ráadásul tizenöt éve vagyok tagja és tizenegy éve tisztségviselője az önkormányzat képviselő-testületének – és nekem most meg kell szólalnom! El kell mondanom, miért tévednek óriásit Kőbányával kapcsolatban az »euró­pai magyarok«. El kell mondjam, miért vagyok büszke Budapest X. kerületére. Kőbányán a rendszerváltáskor minden adott volt a gyors fejlődéshez: az önkormányzatnak komoly vagyona volt, és volt egy tehetséges jobboldali polgármestere, György István. Az első ciklus lendületét azonban hamar megfojtotta a baloldal visszatérése: 1994-től újra baloldali többségű a képviselő-testület, egészen 2010-ig ők irányították a kerület életét.

Minden konzervatív erőfeszítés dacára újra elindult az, amit sajnos jól ismerünk: felkészületlen, felelőtlen emberek hoztak átgondolatlan, káros, bizonyos esetben jogszabályellenes döntéseket. Az eredmény nem is maradt el: a baloldali többség alatt a kerület fölélte elképesztő tartalékait: több mint negyvenmilliárd forint értékű vagyon tűnt el néhány ciklus alatt, többnyire nyomtalanul, eredmények nélkül. Még jobban a bőrünkön érezzük, ha azt mondom: ez 270 ezer évnyi minimálbérnek felelt meg akkoriban – olyan, mint ha ma körülbelül hatmillió forintot húznának ki minden kőbányai zsebéből. A vagyon elherdálása mellé természetesen sikerült milliárdos hiteleket felhalmozni – ráadásul büszkén. (...)

Túlzás nélkül mondhatom: fordulat következett be 2010-ben.(...) A közös munka eredménye számszerűsíthető: 2010-ben kevesebb mint ötszázmillió forintot költött a kerület fejlesztésre, 2020-ban ennek a csaknem hússzorosát. 2010-ben 11 közterület-felügyelőnk volt, ma 92 van. A baloldali vezetés nem tartotta fontosnak a térfigyelő kamerák telepítését, ma 147 darab vigyáz a kőbányaiakra. A kerület bérlakásállománya évi nyolcszázmillió forint mínuszt termelt, ma szinte nullszaldós.”