Ezt hallania kell: Trump győzelme miatt tomboló liberálisok kifakadásaiból készült metálszám (VIDEÓ)
A rögtönzött dal hamar népszerűvé vált.
Az egyre terjedő nézet szerint már nem is érdemes győzni.
„Az egyre terjedő nézet szerint már nem is érdemes győzni, mert a Fidesz emberei ott maradnak, a vagyon az övék marad, kirobbanthatatlanok, az ellenzék semmit sem nyer, viszont káoszt kelt majd. A szusszanásnyi idő meg jót tesz a Fidesznek, és majd újabb húsz évre fölénk költözik. Kicsit hetykén gondolom, hogy kár csatába menni annak, aki már a gyülekezőnél elvesztette a háborút. A változást akaró szavazóknak most a szerveződő ellenzéket kell támogatni, és ismételgetni, hogy nem csak a hat párt van a gyülekező téren. Így aztán, ha a hat párt ennyi támogatás és alkalom mellett elveszti a választást, akkor – mint a rossz szövetségi kapitányt – el kell őket csapni, jöjjön az új csapat új kapitánnyal. Meglátjuk.
De mi van, ha mégis győzünk? Szabad a pálya? A választásokon esetleg győztes ellenzéknek nyilván kezelnie kell az einstandolt vagyont, pozíciót és önmaga fragmentált létezését is. Az állammagánosítással a Fidesz azt a fogócskát játssza, hogy mielőtt bárki utolérné, odarohannak a »házba« (emlékszünk a játékszabályra), ahol mindenki védett. Akárcsak a templomban, bár erről a canterbury-i Beckett Tamásnak más lenne a véleménye. Furcsa játék. A szabályokat ők alakítják, hol így, hol úgy, ahogy akarják. A rendszerváltást emiatt végképp nem lehet nélkülözni. Állampolgári cél, hogy a kormányzó elit kezében ne legyen ott a könnyed szabályszegés lehetősége, ne írhassa tetszése szerint át az alapszabályokat.
Kicsit izgulunk, vajon értik-e ezt az ellenzéki politikusok? Jut még idejük politikai stratégiára? Felismerik-e majd a csuhás alakot (Luthert), aki egy kiáltványt kopácsol a wittenbergi templom kapujára? Az lebegjen a szemünk előtt, hogy amit a választópolgár adott, a választópolgár visszaveheti, legyen az vagyon, funkció vagy a NER-Biblia. Most még Orwell Állatfarmjának ismert játéka folyik. Négy láb jó, két láb rossz (Alkotmány), illetve négy láb jó, két láb jobb (Alaptörvény). Az Alkotmány, ha komolyan vesszük magunkat, nem szakrális szimbólum, nem ereklyetartó, hanem közösségi-politikai termék. Lehet rajta javítani. Akkor majd könnyebben lehet kezelni az állammagánosított vagyont és a feltámadásig juttatott pozíciókat is.”