A Lenin-jelenség ellenszere

„Az úgynevezett verbális agresszió eme mintadarabjainak végtelen sorozata, amint fröcsögő gyűlölettel az ellenségnek kikiáltott, másként gondolkodó politikai ellenfelek kíméletlen eltiprására, megsemmisítésére biztatnak, így és amúgy, de végső soron csak egyféleképpen… Akik a holland baloldalhoz, vagy éppen az ugyanolyan hülye német elvtársakhoz hasonlóan most neo-ideálként állítják be Don Uljanovot: az emberiség egyik legősibb (alap) ösztönére: a gyilkoló, pusztító hajlamra, az agresszió, az erőszak meglétére alapoznak. 

Nem nehéz kibontani és megvalósítani mindebből a legfőbb célt: a destrukciót, a gyilkosságot, a pusztítást – hiszen ez már eleve bele van kódolva fajtánk természetébe. (És tudjuk, »csak ami van, annak van bokra« ahogy József Attila írta.) Mindezt csupán ki kell piszkálni, felszínre kell hozni, akár egyféle össztársadalmi Freud-féle kibeszéltetéssel, tudatosítással. És mindezt lehet manipulációnak, de lehet ideológiai nevelésnek is minősíteni…. »Lenin elvtárs elméleti munkássága« – íme… Mi már tudjuk, milyen. Kóstolgassák csak. Majd megtudják…

A távlati célok épp olyan nyilvánvalóak, mint jelenség és lényeg elemi összefüggései. Szerencsénk, ha van, csupán annyi, hogy ismerhetjük és alaposan tanulmányozhatjuk A Keresztapát. Mind a három részt. Többször elhangzik, úgy is mint a túlélés, a győzelem egyetlen érdemi esélye: »tanulj meg az ellenséged fejével gondolkozni.« Nosza.”