„A kommunizmus szelleme kísérti Karikó Katalint – olvasom valamelyik portálon. Szerintem nem kísérti: tudjuk, hogy beszervezték, de nem jelentett. És ha meg is tette volna, ő jelenleg méltán a világ legismertebb élő magyarja, akinek nem kevesebbet köszönhetünk, mint egy globálisan fenyegető ellenség leküzdését. A Nobel-díj küszöbén áll. A múltja akkor is ráolvashatatlan lenne, ha lenne miért.
Mi van azonban azokkal az átlagos emberekkel, akik nem mentették meg a világot, de szintén ott éktelenkedik a múltjukban az ügynöki beszervezettség? Akiknek Karikó Katalinhoz hasonlóan nem volt választásuk, mégis a mai napig rettegnek, hogy kiderül, és olyan tetvekkel mossák össze őket, mint a körmös Bauer (aki nem egy körúti szalonról kapta a nevét, hanem mert az Andrássyn körmöket tépett). Nos, talán miattuk lenne a legfontosabb, hogy az ügynökakták nyilvánosságra kerüljenek. Borzasztó fontos lenne, hogy egy társadalomnak ne kelljen abban a tudatban élnie, hogy legalább egy Nobel-díjas világmegmentés kell ahhoz, hogy nyugodt szívvel tisztázhassa a múltját. Borzasztó fontos lenne, hogy az ügynökaktákat nyilvánosságra hozzuk, és lássuk, ki jelentett ténylegesen, és ki volt az, aki csak papíron látta el a feladatát, hogy ne basztassák őt vagy valamelyik szerettét.