A feledés hideg földjébe temetve

2021. május 12. 20:28

Bácsalmás és Mélykút távol esik a nagyvárosoktól, „ismeretlen szigetnek” tűnik a felső-bácskai régió.

2021. május 12. 20:28
Végső István
Magyar Nemzet

„Marancsik Pál (1915) a felső-bácskai Mélykúton látta meg a napvilágot. A szomszéd településen, Bácsalmáson telepedett le, és a harmincas évek második felében ott is házasodott össze Plávity Máriával. Marancsikot 1944-ben, az akkor Újvidéken állomásozó magyar 16. honvéd határvadász zászlóaljhoz vonultatták be. A Margarethe hadművelet alapján a Balkán irányából 1944. március 19-én éjjel érkezett ehhez a délvidéki városhoz a német Déli csoport ún. Brauner harccsoportja. Szombathelyi Ferenc vezérezredes, honvéd vezérkari főnök hadparancsot adott ki, hogy a magyar alakulatok ne álljanak ellen a megszállóknak, de úgy tűnik, hogy Újvidéken ezt nem kapták meg az egységek.

Mi lehetett az ok, ami miatt Marancsik Pál személye nem tudott az emlékezetkultúra része lenni? Fontos lehet a család, az ismerősi kör fellépése az ügy érdekében, vagy egy befolyásos közéleti személy. Marancsikékról tudjuk, hogy szegény felmenőkkel rendelkeztek. Az özvegy elköltözése a településről újabb ok lehetett a feledésre, és Bácsalmás sem érezte teljesen magáénak a mélykúti fiatalembert. Pártpolitikai szempontból sem volt érdekes. A sírt társadalmi munkában gondozóktól pedig nem várható el több. Nyilván az, hogy az esemény a világháború után nem magyar területen történt, szintén sok problémát felvetett. A Horthy-korszakban és a nyilas érában érthető módon nem válhatott belőle közismert hős, és az 1945 utáni időszakban is felülírhatta volna azt a bebetonozott narratívát, miszerint a „fasiszta” magyar hadsereg katonái mégiscsak szembeszálltak a német megszállókkal.

A „periférián” található emlékműveknek, síroknak, szobroknak és kereszteknek sokszor ez a sorsuk. Hiába fűződik hozzájuk történelmi tett, ha egy emlékhely nem Budapesten és környékén, vagy valamely gazdaságilag is fejlett megyeszékhely, turisztikai látványosság környezetében található, akkor nem válik az emlékezetpolitika részévé. Bácsalmás és Mélykút távol esik a nagyvárosoktól, »ismeretlen szigetnek« tűnik a felső-bácskai régió. Pedig az egyelőre feledésre ítélt magyar hősi halott megérdemelné a nagy nyilvánosságot bevonó emlékezéseket.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 4 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Csomorkany
2021. május 13. 12:51
Be kell valljam, számomra inkább úgy tűnik, hogy rosszkor volt rossz helyen. Nem kapott meg egy fontos parancsot és ez az életbe került. Szörnyű dolog, de elesett magyar katonák százezrei között egy történet.
Vakfolt
2021. május 13. 11:02
"Nyilván az, hogy az esemény a világháború után nem magyar területen történt, szintén sok problémát felvetett." Mélykút Baja és Szeged között van, Bácsalmás pedig még pont Magyarországon, most akkor mi történt hol?
Az ajtónak támaszkodni tilos
2021. május 12. 20:55
Köszönet ezért az írásért Mandi. Reméljük az illetékesek is olvassák...
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!