99% Gyurcsány, 1% Karácsony

„Addig húzták az időt az együgyűek, míg a nagy bejelentés előtt kiderült, hogy a királyuk meztelen. De a pártfogók díszes palástot képzelnek délceg alkatára és büszkén küldik a nép elé: íme a mi vezérünk, aki elhozza nektek is az idők teljét! Az együgyűek nem is tehetnek mást, hiszen felsőbb sugallatra cselekednek ők már régóta.

A királyuk pedig tétova léptekkel, egyre zavartabb mosollyal az arcán elindult a reflektorfény irányába. – ­­Ha Feri azt mondta, biztos, hogy alkalmas vagyok, ő már csak tudja, hiszen kezében a varázsgömb, nagy mágus, már akkor elsajátította a trükkök százait, amikor én még… Jaj, már megint ezek a régi frusztráló emlékek – villan az együgyűek és bolondok királyának agyába, és a félszeg félmosoly is legörbül arcáról. Igen, akkoriban éppen az angol nyelvvel viaskodott, ami egyszerűen nem fért a fejébe. De hát így is alkalmasnak tartották sok mindenre, kapott például egyetemi katedrát, érthetetlen, hogy miért piszkálják most ezzel a tőle annyira idegen nyelvvel.

– Nem baj, majd Feri elrendezi, én igenis alkalmas vagyok, mert tudok ám egy-két dolgot egy-két dologról

– zakatolnak tovább a lázas gondolatok a fejében, de hogy miről mit tud, azt már a kognitív disszonancia elnyomta elméjében. Hasznos dolog ez a feszültségoldás, mert valahogy kezelni kell az olyan helyzeteket, amikor az ember fél a saját szövetségeseitől, nehogy elássák.”