És mi ennyit tervezünk elkölteni a budapesti Fudan Hungary Egyetemre: uszkve százmilliárd forintot közvetlenül, a többit kínai hitelből. Nagy falat, igen. Nem csoda, hogy sokaknak a torkán akadt – Kína éppen folyó egyetemépítései közül is csak kettő kerül ennyibe vagy még ennél is többe, a Hongkongi Műszaki Egyetem új fosani kampusza (ami több, mint ezernégyszázmilliárd forintnyi jüant kóstál), illetve a Szun Jat-szen Tudományos és Műszaki Egyetem 450 milliárdos csungsani beruházása. Ezt az árat meg kell magyarázni, mégpedig fájdalmas részletességgel, akkor is, ha a felépülő épületegyüttes a magyar állam tulajdona lesz. Ez a jogos kritika.
De aki úgy gondolja, hogy a Fudan Egyetemnek nem lenne az országban helye, az téved. Az, hogy Kína a közeljövő vezető gazdasági hatalma, nem a virtuális térben lebegő közhely, hanem vásárlóerő-paritáson számolva 2017 óta maga a rögvalóság, 2026 és 2028 között pedig – a koronavírus-járvány miatt feltehetőleg az eddig valószínűsítettnél hamarabb – minden bizonnyal névértéken is beelőzi majd a vörös óriás az Amerikai Egyesült Államokat. Ebben a globális gazdasági környezetben a kínaiakat nem érteni, kínaiul nem tanulni, Kínától elzárkózni életveszélyes izolacionista lázálom lenne még egy patrióta gondolkodású embertől is, a globalista kórus ezer torkából pedig egyenesen nevetségesen cseng ez a nóta.
Épeszű ember nem gondolhatja azt, hogy Kína felemelkedésének évszázadában a kínai tudástranszfer bármit is árthat az országnak. Néhány évtizeden belül egy magára valamit is adó üzleti vagy politikai vezető számára