Ötszáznegyvenmilliárd forint megfoghatatlan, nehezen lenyelhető összeg.
Több, mint a magyar felsőoktatási büdzsé egésze,
de több mint húszezer éven keresztül fizethetnénk belőle Szabó Tímeát is. Ha pedig új Suzuki Swifteket vennénk belőle, hosszában kirakhatnánk velük az utat Soprontól Miskolcig.
És mi ennyit tervezünk elkölteni a budapesti Fudan Hungary Egyetemre: uszkve százmilliárd forintot közvetlenül, a többit kínai hitelből. Nagy falat, igen. Nem csoda, hogy sokaknak a torkán akadt – Kína éppen folyó egyetemépítései közül is csak kettő kerül ennyibe vagy még ennél is többe, a Hongkongi Műszaki Egyetem új fosani kampusza (ami több, mint ezernégyszázmilliárd forintnyi jüant kóstál), illetve a Szun Jat-szen Tudományos és Műszaki Egyetem 450 milliárdos csungsani beruházása. Ezt az árat meg kell magyarázni, mégpedig fájdalmas részletességgel, akkor is, ha a felépülő épületegyüttes a magyar állam tulajdona lesz. Ez a jogos kritika.
De aki úgy gondolja, hogy a Fudan Egyetemnek nem lenne az országban helye, az téved. Az, hogy Kína a közeljövő vezető gazdasági hatalma, nem a virtuális térben lebegő közhely, hanem vásárlóerő-paritáson számolva 2017 óta maga a rögvalóság, 2026 és 2028 között pedig – a koronavírus-járvány miatt feltehetőleg az eddig valószínűsítettnél hamarabb – minden bizonnyal névértéken is beelőzi majd a vörös óriás az Amerikai Egyesült Államokat. Ebben a globális gazdasági környezetben a kínaiakat nem érteni, kínaiul nem tanulni, Kínától elzárkózni életveszélyes izolacionista lázálom lenne még egy patrióta gondolkodású embertől is, a globalista kórus ezer torkából pedig egyenesen nevetségesen cseng ez a nóta.
Épeszű ember nem gondolhatja azt, hogy Kína felemelkedésének évszázadában a kínai tudástranszfer bármit is árthat az országnak. Néhány évtizeden belül egy magára valamit is adó üzleti vagy politikai vezető számára
a kínaiakat nem érteni olyan kínos lesz, mint ma nem beszélni társalgási szinten angolul
– igaz, a világra nyitott, nyugati orientációjú globalista oldalon érthetetlen módon ezt a luxust is jó pár vezető politikus megengedi magának.
Kína gondolkodásmódját ismerni, tudományos eredményeit használni, tudását elsajátítani létszükséglet, akkor is, ha az ország maga közép-európai szemmel egy vérfagyasztó, mindenható rendőrállam. Az angol nyelvhez, a Netflixhez és az Államokból hozzánk átszüremkedő rengeteg tudományos eredményhez sem kötelező beugró felmondani a Hűségnyilatkozatot, ez pedig Kína esetében sem lesz másképp. Kína egy józan országnak nem a szívébe, hanem az eszébe épül be – oda viszont mélyen és alaposan.