Uram, segíts gyűlölni a fehér embereket!

„Megszokhattuk már, hogy az esélyegyenlőségi mozgalmaknak álcázott, baloldali véleménydiktatúra sajátosan szelektív elvek alapján oszt áldást és átkot. Ahhoz, hogy egy átlagos, amerikai, politikailag közömbös (vagy nem kellően felvilágosult/érzékenyített) középosztálybeli fehér állását veszítse, az egész világ előtt pellengérre kerüljön és neve mellé rasszista fekete pont kerüljön egy életre, nem kell gyűlölni semmilyen bőrszínt.

Az amerikai Georgia államban található Mercer Egyetem teológus professzora, bizonyos Chanequa Walker-Barnes írt egy fohászt, melyben mindenféle burkoltságra való törekvés, vagy kétértelműség nélkül teszi egyértelművé, hogy a következmények nélküli rasszizmust a színes bőrűek privilégiumának tartja.

A hitelméletet oktató kishölgy a Mindenhatóhoz fordul még több gyűlöletért. Irodalmi igényességre való törekvés nélkül az ima első oldala így szól:

A megviselt, fekete nő imája

»Édes Istenem, kérlek segíts nekem gyűlölni a fehéreket! Vagy legalább az akaratot, hogy gyűlölni vágyjam őket! De ha mást nem, hát add, hogy ne érdekeljenek sem egyénileg, sem közösségi szinten! Nem akarok törődni félrevezetett, rasszista lelkükkel, nem akarom hinni, hogy megváltozhatnak és rasszizmusuk elmúlik.

Nem a velünk szövetséges, antirasszista fehérekre gondolok, akik egész életükben küzdenek az elnyomás ellen – akik heteken keresztül állnak őrt börtönök előtt, ahol fekete nőket és gyermekeket öltek meg, akik több városban is nyilvánosan kiálltak a rendőri túlkapások ellen.

Nem őket akarom gyűlölni. Nem is a fekete hitközségekkel szemben erőszakot elkövető, fanatikus, erőszakos rasszistákat akarom gyűlölni. Őket már nem kell, hisz ők mind a pokolban égnek.«

Az álszent, ostoba szörnyűséget aligha lehet összeegyeztetni bármilyen, önmagát keresztényként meghatározó, hívő ember lelki világával, ráadásul nyilvánvaló önellentmondás is.”