Rágalmazók és rágalmazottak

„Voltak azok a régi, elmaradott idők, amelyeket imigyen foglalt össze nekünk valamikor a ’90-es években a Mesa Verde Nemzeti Parkban, egészen pontosan az anasazik építette fantasztikus Cliff Palace-ban a Ranger:

»Azok az emberek olyan régen építették ezt, és éltek itt, hogy még nem volt tévé sem.«

A körülöttünk álló derék, pálmafás inges amerikai turisták hangos »wow! wow!« kiáltásokkal fejezték ki megrökönyödésüket, s hogy megértették az idők végtelenségét, továbbá azt is, hogy »mélységes mély a múltnak kútja«.

Bizony! Azok voltak ám a régi idők!

S azóta lettek még régebbi idők, olyanok, amikor még nem volt internet sem, meg »social media« sem, sőt – és ez az igazán plasztikusan elborzasztó! –, még 444.hu meg HVG sem volt, benne a korhadéklakók elitalakulatával, Szily Lászlóval meg… eh, mindegy is…

Azokban az időkben viszont volt kocsma meg pofon meg belenézés a másik szemébe.

Na most képzeljük bele magunkat azokba a régi időkbe, s képzeljük el, hogy egy régi-régi Tóthné Laura él egy Abony méretű településen, vagy egy kisebben, vagy egy nagyobban! És ez a réges-régi Tóthné Laura egy szép napon azt kezdi terjeszteni a település hivatásos vadászáról vagy csak a helyi vadásztársaság akármelyik tagjáról, hogy nevezett lelőtt két védett gólyát.”